Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. május 31., vasárnap

Futás

Felszedett egy kis súlyt, már nem látszanak a bordái olyan élesen, csak futás közben :)
És fut. Mint a nyúl. Felmentünk a dombra, megálltam a közepén, levettem a pórázát a nyakörvről és már rohant is.
Felfutott a dombon, de amikor meglátta, hogy másik irányba fordultam, szélvészként jött utánam.
Ezt eljátszottuk ötször-hatszor, majd megint felfutott a domb tetejére. Megfordultam és láttam, hogy rohan felém a szokásos expressz vonat sebességgel, de úgy mint ha egyenesen nekem akarna rohanni. Az utolsó pillanatban elfordult egy picit, és mellettem viharzott el, csak egy barna csíkott láttam magam mellett.
Elrohant vagy 10-15 méterre, majd egy ilyen sugarú körben rohant körülöttem vigyorogva.
Igen, vigyorogva, mert lehetett látni, nagyon tetszett neki saját teljesítménye, teljesen elégedett volt önmagával :) Futott két ilyen nagy kört, de teljes erőből, szerintem ment kb. 30-40 km/h -val :)
Megint gyorsasági motorosként dőlt be, és annyira felgyorsult, hogy a vizes füvön már alig bírta bevenni a kanyart, és egyszercsak kipörgött a lába mint a tom és dzseriben amitől egy kicsit megszeppent, "lecsillapodott" és két szökkenéssel már mellettem is volt lihegve, boldogan, fáradtan.
Rengeteget tud futni, Lujzi kutyánk is ilyen volt fénykorában, nem volt ellenfele, minden kutyát lekörözött, egy körön hármat vert rájuk :)
Szerintem Lizinek sem lesz ellenfele!
Annyira kifáradt, hogy most szó szerint összeesett a helyén és húzza a lóbőrt, ahogy kifér a csövön!

Most már semmi kétségünk, hogy elfogadott minket, ahogy mi is teljesen elfogadtuk :)

Két hét

Két hete van itt, és ez a két hét nem volt eseménytelen, hallatlan fejlődésen ment keresztül.
A séták előkészületei már nem a mennyezetről lecsalogatásról szólnak, a séták egyre jobban hasonlítanak igazi vérbeli kutyasétáltatáshoz és nem kötélhúzáshoz.
Póráz van rajta, amíg kiérünk a dombra, de anélkül rohangálhat a dombon amerre akar, mert elegendő már csak az irányt megadni helyzetváltoztatással, és Lizi máris rohan arra, amerre fordulunk vagy lassan elindulunk.
Nagyon figyel ránk, és ha el is távolodik, mindig magától visszajön, ha hívjuk, azonnal megfordul és mellettünk terem.
Igaz, az elismerés ilyenkor nem marad el, nagyon megdícsérjük és ha a helyzet úgy hozza, egy falatka is segít a nyomatékosításban, de már csak nagyon ritkán. Már a dombon is marad ülve és várja, hogy hívjam. Akkor persze rohan, és nagyon büszkén néz, hogy ilyen jól teljesített :)
Itthon nagyon jól nevelt, amíg feltakarítunk, addig türelmesen fekszik a helyén keresztbe vetett mancsokkal, tanárnős nézéssel és várja, hogy felszáradjon a járólap.
Amíg ülök az asztalnál és írok róla vagy dolgozom, magától mellém vagy a lábamhoz fekszik.
De van egy dolog, amiről nem tett még le, még mindig forgatja a fejében, hogy feljön az ülőgarnitúrára mellénk.
Nagyon szeretjük, imádjuk, de ezt nem enegdjük. Majd megszokja :)

Szóval nagyot változott, nagyon megszokott minket, kötődik hozzánk, és figyel ránk.

Nagy kincs (Szelence) érkezett hozzánk vele :)

2009. május 30., szombat

Kötődés

Elvonult a vihar, elvonult a rossz kedv.
Voltunk a dombon.
Természetesen póráz nélkül!
A reggeli séta alatt, amikor Ági elengedte, előre futott, de olyan messze, hogy már a hívás nem volt hallható.
Ági első gondolta az volt, itt a vég, Lizi elment.
Második gondolata , hogy megfordul és vár.
Számolta a másodperceket, amik nagyon nem akartak múlni, szinte lajhár módjára vonszolták magukat, mikor halk, de egyre erősödő galoppírozást hallott maga mögül, aminek a vége az lett, hogy Lizi megérkezett mellé!
Nem kicsit volt boldog!

Velem is ez történt most az esti séta alatt.
Amint felértünk a dombra, leült elém, levettem a nyakörvéről a pórázt, és mondtam neki, hogy mehet.
Erre megkergetett egy rigót, jó hosszan. Nem szóltam semmit, csak álltam egy helyben, vártam, figyeltem, és láss csodát, Lizi a kergetés végén rohant mellém!
Le-fel mászkáltunk a dombon, mindig előre rohant.
Amint hallótávlsága határát elérte, én megfordultam, ő jött utánam.
Szerintem futott vagy hatvan kilómétert eközben :)
Majd elindultunk a domb tetejére, ahol gondoltam, kipróbálom én is, hogy mi történik, ha engedem előre szaladni amíg kiér a biztonságos hallótávolságból.
Figyeltem, ahogy ő is figyelt miközben ment előre, de én egyre lassítottam, míg megálltam, és vártam, mi történik.
Ő szimatolva ment és ment és ment...
Megfordultam és vártam.
Nekem is óráknak tűntek a másodpercek, és alig bírtam ki, hogy ne forduljak meg, de kemény maradtam.
Kisvártatva lehetett hallani a halk dobogást, ami egyre erősödött, és a végén ott termett mellettem és vigyorogva nézett rám! Elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy nem szaladt ki a világból, hanem jött vissza hívás nélkül!

Úgy tűnik, valóban kötődik hozzánk, és ez nem csupán a jutifalatok iránti vonzalom!

Rengeteget futott, játszott a haverokkal, és figyelt, jött vissza hívás nélkül is.
Ez a mi hangszálainknak is fellélegzés, nem kell minden séta előtt egy hangszigetelt szobában bemelegíteni, beénekelni.

Most piheg a helyén, figyel.
Mondtam neki, épp róla írok :)

Vihar

Délután öt óra, fekete az ég, kelet felől ádáz vihar érkezett jégesővel, széllel, dörgéssel és villámlással.
Lizi kicsit ki volt borulva miatta, nyugtalanul mászkált ide-oda, és érezhető, megfogható volt a félelme. Szegény.
Épp Ági talpát masszíroztam, amikor felpattant és nagyon megijedt. Miután meghallotta az első dörgést, bement az asztal alá. Lementem, hogy a növényeket az arkély alá húzzam, és amikor feljöttem, Ági mondta, hogy Lizi a helyemre feküdt azonnal, ahonnan Ági nyomban letessékelte.
Persze nekem sem kellett több, irány a falatkás doboz, belemarkoltam, és elkezdtem vele az "ül-marad-eltávolodom egy kicsit-gyere-ül" kombinációt gyakorolni, amivel sikerült elterelnem a figyelmét egy kis iőre, legalább kicsit megnyugodott.
Az idő közben kitisztult, mire ő is jobban lett mert mélyen horpasztott.
Nem tartott sokáig az álma, mert újra csúnya fellegek sereglettek fölénk, és megint esik. Kimenten vele a szélfogóba, és vártam, hogy jöjjön a dörgés és az eső. Ott ült mellettem, kicsit reszketve, de nem nyomult, mert közben beszéltem hozzá, mondtam, hogy milyen klassz nagyokat durrantott az ég. ( Ha valaki látta a jelenetet, akkor tuti tárcsázta a diliházat, ugyanis kintről csak hasközéptől felfelé látszik valaki egy üvegketrecben, aki nagyon nyugodtan arról beszél szenvtelenül a felhőkre meredve, hogy milyen klassz is a vihar! )
Nem kellett sok idő, és jött egy dörgés.
Kíváncsi voltam hogyan reagál. Nem szaladt be, mert azonnal lelkesen felkurjanottam, hogy "Hú de klassz volt, ugye!". Nem nagyon értette, hogy mi lehetett ebben olyan nagyon klassz, de már nem reszketett, nem akart elbújni, hanem ült továbbra is mellettem.
Most itt van az asztal alatt, mert azért még nem barátkozott meg teljesen a viharral és a dörgéssel. Sebaj, majd alakítunk ezen is. Van egy cédém, ami ilyen relax cédé, "Thunderstorm" azaz égiháború vagy égzengés címmel. (Igaz a címe alapján inkább mesterséges stressz cédé, nem relax!) Majd felrakom a lemezjátszóra és az alatt trenírozom, úgy, hogy minden alkalommal, amikor csak jön egy dörgés, kap egy falatkát, amíg a végén kioltjuk a félelmet :)

Most megyek és kioltom a mostanit egy kiadós dögönyözéssel :)

2009. május 29., péntek

Játék

Amikor megérkeztem a munkából, nagyon izgatottan, örömvakkantásokkal várt, és nagyon örült :)
Ez óriási örömöt okozott.
Nem vagyok a szavak embere, és elég nehéz leírni milyen érzés ez, így csak annyit tudok mondani, hogy akinek van kutyája, pontosan tudja milyen jó érzés úgy megérkezni, hogy egy tiszta tekintetű, kistestű, nagylelkű lény várja!

Egy beagle-el játszott kiadósat a dombon ma este. Úgy rohangáltak, kergetőztek, hogy öröm volt nézni. Lizi picit bepörgött, morgott és le akarta nyomni egy idő után a blökit, mire magamhoz hívtam. Elsőre jött, ami nagyon jó érzés volt.
Játék közben többször is Ági és mellém jött, ránk nézett, és amikor látta, hogy minden rendben, ment tovább.
Nagyon megnyugtató érzés volt, hogy játék közben többször is figyelt ránk, és akármikor hívtam, azonnal jött, és még csak jutifalatkát sem kapott, hanem a szokásos kis simogatást.

Mielőtt átkelünk az úton, vár, nem akar rohanni, az ajtóban előzékenyen előre enged ( kis rásegítéssel, rávezetéssel ), a póráz levétele előtt leül amint mondom, szóval erősödnek, stabilizálódnak a mindennapok "feladatai".

Nagyon fogékony, nagyon gyorsan tanul, már nem okoznak akkora fáradságot ezek a "feladatok".
Első időkben érthető módon még nagyon kifárasztotta a tanulás, de most már nagyon jól megy neki :)
Most teljsen ki van tikkadva a játéktól és a tanulástól.

Holnap intenzív nap jön, sokat leszünk együtt és gyakorolunk, gyakorolunk, gyakorolunk...

2009. május 28., csütörtök

Gyakorlás

Kialakulóban a rangsor, erősödnek a szerepek és erősödik a kapocs közöttünk.
A rangsort annak ismeretében formáljuk, amit a "Kutyapszichológia" könyvben a falka elméletről és a falkában az alfa szerepet uraló egyedekről olvastunk.
Valahol ez így eddig is világos volt, tehát nem a majom rázza a ketrecet, főleg nem a vizsla húzza a gazdit, hanem kell egy egészséges, a kutyának is kellemes ranglétra, amelynek a tetején a gazdik állnak, alattuk a kutya, ezzel megkönnyítve neki is a falkában betöltött szerepéhez kötődő feladatait.
Nagyon hasznos tanácsokkal látott el a könyv, már másként nézünk a kutyusokra, Lizire! Ugyanolyan szerettel mint eddig, csak más szempontokat figyelemben tartva.
Lizi rengeteget változott, és nem vagyok türelmetlen, ahogy azt az előzőekben írtam, így az eddig "megtanultakat" gyakoroljuk, erősítjük mindaddig, amíg azok már többek lesznek mint sziklaszilárdak.
De hogy példával is tudjak élni, az elindulás már egyáltalán nem arról szól, hogy a cipő felvételekor és a kapuig kijutáskor arra kell figyelni, hogy a plafonig ugrál, közben meg karjainkat kell visszaerősíteni a törzsünkre, mert a kutyával együtt a mennyezeten találhatók.
Van még kis örömkör és ugri-bugri próbálkozás, de már látszik, próbálja magát szabályozni, mert tudja, ellenkező esetben jön a nyugi ötperc annyiszor, ahányszor arra szükség van.

Ma a dombon Áginak az az ötlete támadt mikor Lizi előre futott, hogy forduljunk meg szó nélkül és lassan induljunk el az ellenkező irányba. Első reakcióm magamban az volt, hogy "NEEE", de hittem neki, bíztam a megérzésében és igaza volt! Olyannyira, hogy nem telt el két másodperc és lehetett hallani mögöttünk Lizi ügetését, majd kisvártatva ott is volt mellettünk. Nagyon boldogok voltunk, vagyunk :)
A legtermészetesebb módon mentünk tovább, mert úgy gondoltuk, részéről ez a legjobb visszajelzése annak, hogy elfogadott minket!

Amikor meglátott egy rigót, akik felé nem táplál túl nagy szimpátiát, kíváncsian hagytam, hogy mit fog csinálni. Nem kergette kilómetreken keresztül csak elrettentette szerencsétlent. Ez látványosan tetszett neki, mert ezek után jött vissza hozzánk büszkén, hogy mekkora király is ő. Dícséretet nem kapott a "hőstettéért", de látszik, be kell venni a következő képzési tervbe a rigók ignorálását :)
Aztán a dombon is gyakoroltuk az ül-marad-gazdik eltávolodnak-gyere-ül kombinációt, teljes sikerrel! Fel tudtam volna sikoltani örömömben :)
Itthon is maradt a dombi gyakorlatsor, itt is teljes sikerrel, már percekig is képes egyhelyben maradni, várva a hívást! Hihetetlen okos, fogékony!
A lakásban már figyel, ki merre megy, és nem rohan elénk, nem vonul peckesen előre.
Ez, ha jobban belegondolunk, nem nevezhető hasznosnak, hanem egyenesen szükségesnek, hiszen ha elképezelem, hogy egy nagyobb dobozt kell becipelnem, mint mikor a fotelt hoztam haza, akkor nem feltétlen az örömködő vagy kíváncsiskodó blökivel szeretnék egy hosszabb diskurzust folytatni arról, hogy menjen már az útból, közben pedig a kialakuló sérvem miatt frusztrálódom.

Szóval jó a "Kutyapszichológia" könyv, érdekeseket ír. Nagyon sok olyan apró dolgot kell jelentéssel felruházni, amiről azt gondolhatnánk, hogy nem lényeges. No nem kell üldöztetéses téveseszmékkel fürkészni az ebeket, de mindenestre figyelembe kell venni, hogy mi vagyunk az emberek, ő pedig a kutyus, aki tényleg nem egy plüssállat, amit ha megununk, csak a sarokba tolunk, majd három hét múlva leporoljuk és kicsit dögönyözzük.
Egyébként a dögönyözést nem felejtjük el, mert azt is megszokta, hogy ha csak úgy észrevétlen mellénk somfordál, akkor nincs "taperolás", hanem akkor van kiadós dögönyözés, amikor azt mi szeretenénk.
Pesze ez nem így volt érkezésekor. Azokban az időkben - úgy hangzik, mintha már évtizedek óta itt lenne, de valahol ilyen az érzésünk vele kapcsolatban - ha jött, kapta a dögönyözést kiadós adagokban, aztán szépen lassan átalakult ez is :) Persze nem tagadom, nagyon jól esik, ha jön és bújik, de jobb a békesség :) Majd alakul ez is :)

Most édesen alszik, húzza a lóbőrt teljes erőből a jól megérdemelt munka után :)

2009. május 27., szerda

Haladás

Itthon minden rendben megy, ellenben a dombon már próbálkozik néha a saját elhatározásait érvényesíteni, így a falatkatréning folytatódik, aminek látványos eredményei vannak.
Lehet, első körben túl sok volt az "anyag" amit "leadtam", elvártam tőle, ezért most maradunk az alap dolgoknál, amiket ha minden esetben sikeresen megcsinálunk, akkor mehetünk tovább.
Addig maradnak az eddigiek :)
Nem mentegetőzni akarok, csak annyira fogékony volt és olyan gyorsan haladt, hogy elvitt engem a lendület. No nincs gond, a jutalmazásos módszer - felváltva falatka vagy simogatás plusz verbális megerősítés mind a két esetben- működik, és így nem lesz gond, nekem le kell lassítanom, hagynom kell Lizit, hogy ezekben megerősödjön, és a kötelék még erősebbé váljon :)
Lassan a könyv végére érek, és most még erősebben dolgozik bennem a vágy, hogy jól csináljam, hogy jól összedolgozzunk. Annyi jó dolgot írt le benne a szerző, hogy az agyam elkezdett dolgozni.
Felelevenítettem Lizi viselkedését a leírtak tükrében, és sok dologra felnyitotta a szemem, így az olvasottakkal kiegészítve az eddigieket, szerintem nem lesz gond :)
Mélységesen egyetértek a leírt módszer hatékonyságával, ugyanis szem előtt tartva a leírtakat, egy nap alatt tanulta meg az 5perces szabály segítségével, hogy csak akkor haladunk előre, ha úgy történnek a dolgok, ahogy azt a gazdik szeretnék, lévén nem ő a vezér.
Már nem ugat acsarkodva a kaput szétszedve, és ha megyünk sétálni, már nem kell magunkról vagy a plafonról levakarni, hanem nyugodtan leül, megvárja, amíg ráadom a pórázt, nyitom az ajtót és hívom. Utánam jön ki és be :) Nagyon okos, nagyon csípjük :)
Hihetetlen fejlődésen ment keresztül, amit nagyon nagyra értékelek!

Egyébként a dombon nem igazán akar elszökni tőlünk, ettől nem tartok, meg sem fordul a fejemben, hisz érezhető, már olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, ami meggátolná ezt. Inkább a haverok hiányoznak neki, látványosan menne a sétáló kutyákhoz játszani.
Amíg olyan blökik vannak a dombon, akikkel érdemes "szóba elegyedni", addig nincs gond, hiszen jól tudnak játszani. A "gond" akkor van, amikor azok a blökik jönnek, akiket a gazdik remegve tartanak vissza mindenkitől. Akkor Lizi is érzi, hogy valami nem stimmel, és akkor menne érdeklődni, hogy "Itt mi is történik kérem szépen?" :)

Nagyon nagy szerencsénk van ezzel a kis-nagy lénnyel, hálásak vagyunk a sorsnak, hogy itt lehet velünk :)

2009. május 26., kedd

Első hosszabb időszak egyedül

Kiderült, mi történik, ha egyedül marad hosszabb időre!
Semmi! Lakás rendben, minden a helyén, nem szivarozott az ülőgarnitúrán, nem hívogatta ausztrál haverjait, hanem várt minket teljes erőből!
Igen, teljes erőből, mert amikor megérkeztünk és ajtót nyitottunk, már a résnyire nyitott ajtón nyomta ki a búráját, alig lehetett bemenni tőle :) Ezen finomítunk még, hiszen nem lehet résnyire nyitott ajtónál teljes odaadással üdvözölni egymást! Ezt ő is beláthatja.
Aztán itt bent volt nagy öröm, rohangálás egyikőnktől a másikunkig, voltak vakkantások, morgások :) Nagyon aranyos :)
Kivittem a dombra, futottunk kicsit és csak olyan emlékeztetőként vittem a jutiszütyőt néhány falatkával, csak a mihez tartás és az ismétlések és megerősítések jótékony hatása végett.

Megtaláltam Jan Fennel Kutyapszichológia könyvét, amit ma megolvasok végig, hogy táguljon az ismeretanyagom néköm is. Elkezdtem, és alig tudtam letenni. Nagyon érdekes dolgokat ír, remélem, ha merítek a módszeréből, én is jobban fogok érteni kutyusul, és még nagyobb lesz az összhang köztünk Lizivel :)

2009. május 25., hétfő

Szabadságom utolsó napja :(

Minden rendben van, bár kicsit kezd önfejűsködni, akaratoskodni :)
Nem mindig ül le első szóra, és a dombon, amíg ki nem rohangálja magát, addig szelektálva veszi tudomásul, hogy kiadtunk egy "Gyere!" vezényszót, aminek ugye normál körülmények között vonzó hatással kéne bírnia! Most valamiért nem így történt. Úgy csinált, mint ha a szél tova sodorta volna ezt az egy szót, holott azért nem egy 102 éves tüzérről van szó, és tudja nagyon jól a szó értelmét! Ilyen esetekben jönnie kell(ene) :)
Ráadásul van a domb mellett egy út, ahol a forgalom nagyon gyér, ezért amikor a nagy szimatolások közepette arra vette az irányt, kivártam, mi fog történni. Láttam, hogy közel s távol egy fia mozgó gépjármű sincs, ezért megvártam, amíg egyik lábával érinti az aszfaltot. Ahogy kis lábpárnája landolt az úton, máris felhördültem anyatigris módjára, hogy "Gyere ide!". Érezte a kis hamis, hogy valami rossz fát tett a tűzre, és a fűvel egy magasságban (kb. 2cm) jött felém - közben arra gondoltam, mindjárt megzabálom, mert végig csóválta a farkát, de uralkodtam magamon, és nem mutattam ki ebből semmit - és amint mellettem volt, kicsit megszidtam, hogy eszébe ne jusson ilyen, meg irgum-burgum stb.
Látszott, ez hatásos volt, mert elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad, meg féltem, és nem szeretném, ha egy autó elütné, és utána mondtam, mehet szaladgálni,. Ezek után, ahogy szokta, 10 méter után visszanézett "félve", hogy milyen a hangulat, mire csak annyit mondtam neki lágyan, hogy "Gyere", és erre már rohant is mellém :) Nem kis dögönyözést kapott :)
Meg kell zabálni, annyira jó arc :)
Utána minden ment a régi forgatókönyv szerint, jött ha szóltam, maradt mellettem és leült.

Bírom benne, hogy ha "megszidom", ami gyakorlatilag kimerül abban, hogy kicsit erélyesebben szólok neki és összehúzott szemöldökkel elmagyarázom neki, hogy mi nem tetszett, akkor utána nincs lelkileg teljesen összetörve, sőt, keresi az alkalmat, hogy helyrehozza az egyensúlyt, és elég egy pici kis hangsúly váltás, és máris minden rendben :)
Előző kutyánknál nem így volt, sajnos ő ebből a szempontból nagyon érzékeny volt. Ha egy kicst is hangosabban szóltunk, vagy ment a meccs a tévében és a szurkolók gólörömben törtek ki, azonnal ment az asztal alá. Szegény!
Az EB-t és a VB-t is majdnem halkan kellett végignéznem!
Szerencse, hogy nem kosármeccseket adtak akkoriban!

Lizi jelzi, ha jönni akar haza, ilyenkor irányba áll, és néz hosszan az utcánk felé :) Most kicsit maradtam még ennek ellenére, mert séta előtt fürdés volt napirenden, ugyanis az aktuális bolhanyakörv rettentően irritálta, állandóan azt vakargatta, így ettől megváltunk. A séta utáni száradást követően kapott új frontline cseppeket a gerince mellé. Most nem érti, miért nem dögönyözöm, ha jön :) Nem tudja a kis csacsi, hogy ilyenkor addig nem szabad megérinteni, amíg a szer meg nem szárad. De ha megszárad, akkor lesz csak kiadós dögönyözés!
Holnap munka, egyfelől mennék, hiszen ennyi és ilyen intenzív pihenés után megjött a munkakedv, ugyanakkor maradnék, mert hiányozni fognak nagyon a délelőtti séták, "kiképzések", játékok vele.
Kíváncsi vagyok, ő mit fog szólni, ha holnap egyedül marad hosszabb időre!
Lehet, felmegy az ágyra, előkap egy szivart a friss napilapokkal, kever egy finom koktélt, felhívja egy-két régi ösmerősét sorsuk iránt érdeklődve és hatalmasakat pöfékelve várja elterülve az ülőgarnitúrán, hogy a személyzet megérkezzen és elhalmozza őt minden földi jóval!
Majd kiderül!

2009. május 24., vasárnap

Micsoda nap

Voltunk reggel misén, aztán nagyinál, így újra egyedül volt itthon.
Mivel a kellő óvintézkedéseket időben megtettük, nem várt minket meglepetés, hanem egy NAGYON boldog blöki, aki macskaként tekergőzve, hízelegve bújt hozzánk :)
Nagyon nagyon jó érzés :)

Ma nem volt egyértelműen fogékony a "tananyagra", de ne legyünk telhetetlenek, hiszen 10 nap alatt elértük, hogy ha hívjuk, akkor visszajön, tudjuk póráz nélkül biztonságosan sétáltatni, pórázon nem rángat, leül póráz feladásakor, levételekor és ajtónyitáskor, megvárja, amíg azt mondjuk, jöhet vagy mehet.
Ez persze nem a mi érdemünk, nem mi tanítottuk ezeket meg neki, hanem feltehetően az előző helyén okították ki ezekre, mi csak treníroztuk, és magunkhoz szelidítettük, ő pedig fogékony volt és együttműködő :)
Szóval le a kalappal előtte!

Nagyon jól lehet játszani vele, megint "birkóztunk" ami abból áll, hogy odajön, jelzi, szeretne játszani, és akkor ha szemben áll, jobb kézzel jobb oldalt "megpörgetem". Erre elkezd rohanni körülöttem "Hikari express" sebességgel, és gyorsasági motorosként bedől a kanyarokban.
Rohan kb. 10 méteres sugarú köröket addig, amíg azt nem mondom, okkóóóós. Ekkor mellettem terem egy szempillantás alatt, leül és várja, hogy alaposan megdögönyözzem :)
Óriási figura!

Még szükséges a jutizacsi avagy falatkaszütyő, hiszen ki tud zökkenni, pontosabban rá tud fókuszálni ebekre, és akkor "nehéz" még visszahívni.
Úgy tűnik, hiányoznak a haverok, akikkel a "panzió"-ban rohangált :)
De ettől eltekintve mindig szót fogad, visszajön és ha kiadósan megdögönyözzük, azt nem veszi zokon!
Minden séta után lóg a nyelve, annyira kifárad, ami ideális, hiszen nem bent a lakásban vezeti le fölös energiáit a papucsokon, cipőkön, bútorokon.
Jó, hogy itt van :)

2009. május 23., szombat

Esti történések

Séta természetesen póráz nélkül :)
Volt rigó kergetés, és elképesztő módon mielőtt az úttesthez ért, lefékezett, megállt és visszafutott hozzám anélkül, hogy hívtam volna.
És ezt többször is megcsinálta, alig hittem a szememnek :)
Itthon gyakoroltuk a "gyere ide-ül-marad-(megyek a lakás másik végébe)-gyere ide-ül" kombinációt falatkával és "Okkkós+dögönyözés" jutalmazással úgy, hogy elbújtam egy ajtó mögé, és ő csak akkor jöhetett hozzám, ha hívtam.
Ez is könnyedén ment :)
Elképesztően okos!
Tényleg iskola érett!

Itthon ma vittem le először a hátsó kicsi kertbe, amelynek bejáratát elbarrikádoztam az összecsukható faasztallal. Tetszett neki nagyon, körbe szimatolta az egészet, majd leheveredett mellém és várta, hogy befejezzem az olvasást.
Most pihen, mert a "kiképzés" elfárasztotta.
Nagyon édes, foglalkozás közben lehet látni, mikor figyel teljes erőből. Olyankor kicsit félre billenti a fejét és pislog nagyokat!
Az is fantasztikus, ahogy leül vagy lefekszik. Tulajdonképpen mind a két esetben - dzsúdó eséshez hasonlóan - amelyik oldalra le akar ülni vagy feküdni, azon az oldalon keresztbe dobja a hátsó lábát a másik előtt, és leejti magát ülő vagy fekvő helyzetbe.
Még nem teljesen tett le arról a szándékáról, hogy mellénk telepedjen az ülőgarnitúrára. Csalafinta pillantásokkal becserkész minket, megpróbálja elterelni a figyelmünket álbújással, és mire felocsúdunk, már azt látjuk, hogy az ágynak dőlve szemez a kiszemelt párnával, azzal, amelyikre fel akar jönni :)

Összefoglaló

  • teljesen póráz nélkül sétál a dombon
  • figyeli a gazdikat menet közben
  • mindig visszajön első ( nagyon ritkán második-harmadik ) szóra falatka nélkül
  • más kutyával játszik,
  • pórázon menve a gazdikat nem rángatja, nem játszatja velünk Károly bácsi szerepét
  • őrzi a házat
  • ül, marad egy helyben
  • bemegy a konyhába, pedig tudja, hogy nem szabad :)
  • lefekszik a gazdi mellé a padlón
Érkezése óta eltelt 9 nap, és ez az idő nem volt eseménytelen.
Bátran kijelenthetem, kezdünk egyre jobban összeszokni, megismerni egymást és maximális a bizalom egymás irányába még póráz nélkül is, hiszen nem kell félve lesni, amikor a dombról lenéz az elhaladó autók vagy gyalogosok után, mert érezzük, biztosan nem menne utánuk.
Hihetetlen gyorsan tanul, ilyesztően okos.
Vinni fogjuk kutyasuliba, mert kár lenne feladat és foglalkozás nélkül hagyni.
Hogy mi lesz, majd kiderül :)

Nagyon kiegyensúlyozott, nem egy gyáva jószág.
Ha "szigorúan" rászólunk ( eddig összesen kétszer ) mert tiltott helyre megy, akkor nem rántja be a farkát maga alá és bújik a szekrény alá vinnyogva remegve, hanem tudja nagyon jól, valami olyat tett, amit nem kellet volna. Ilyenkor a helyére megy ( nem mi küldjük ) és lehajtott fejjel néz fel ránk. ( Szerintünk ezt a nézést gyakorolja, tökéletesíti az előszobai tükör előtt órák hosszat azzal a céllal, hogy meghassa a gazdikat. )
De kemények vagyunk :)

Kedves Olvasóink!
Hamarosan már nem lesz ennyi időnk ilyen sokat írni róla, így a bejegyzések száma jelentősen le fog apadni, mivel Ági írja a disszertációját, jómagam pedig felveszem a munkaruhám újra.
Ahogy időnk engedi, természetesen megírjuk, hogyan alakul Szelencemackó élete nálunk, így a Vizsla S.O.S. is könnyen nyomon tudja követni egyik mentett kutyusuk sorsát.
Ígérjük, hogy nem fogjuk sem felhizlalni úgy, hogy lábai gömb szerű teste két oldalán látszódjanak, sem pedig anorexiás manökenekre hasonlító csonkollekcióvá soványítani, továbbá maradnak a kiadós séták és rohangálások, visszük suliba, megkapja a rendszeres masszázs terápiáját a szokásos dögönyözésekkel és a mérhetetlen szeretetet :)
Nagyon jó volt ennyi időt ilyen intenzíven együtt tölteni, jó érzés úgy menni vele házon kívül, hogy nem kell attól tartanunk, hogy bármikor elinalhat, nagyon jó érzés őt itt tudni, és nagyon jó látni újra, hogy él a ház :)

Üdvözlettel
Ági - Lizi - Csaba

2009. május 22., péntek

Pedagógia

Megtanulta, hogyan kell civilizált módon menni a gazdi mellett.
Eddig ahogy felkerült a póráz és mentünk ki a kapuhoz vagy mentünk a járdán, mindig ugrált örömében és húzott, mint egy szánhúzó. Elég fárasztó volt visszatartani, plusz nem volt túl jó látni, ahogy a póráz mindig visszarántja.
Frakkosat sem óhajtottam játszani, hogy lebegjek mögötte mint Károly bácsi. ( Lehet, azt hitte, annyira rossz a fizikumom, hogy szükséges egy kis húzással megsegíteni engem az úton! Ha így van, akkor nagyon empatikus jószág! )
Ment a tévében egy műsor, ahol pont ez volt a gond, és a kutyakiképző semmi mást nem csinált az alannyal séta közben, mint ment arra, amerre ő akart, és ha a blöki véletlen nem követte, akkor "sajnos" a póráz a helyes irányba terelte. Három-négy ilyen helyrerántás után a kutyus árnyékként követte. Ekkor fény gyulladt a fejemben, és menten elhatároztam, hogy ezt kipróbálom, hiszen már visszajön hívásra, le tud ülni, le tud feküdni, akkor ezekből egyenesen következik, hogy a folytatás a nyugodt menés lesz.
Felraktam a pórázt és mentünk ki.
Nekünk sem tartott tovább, Lizi jön mellettem, nem lohol előre, nem rángat, nem akar "Érj utol ha tudsz"-ot játszani!
Eldöntöttük, megyünk suliba. Kikeresünk egy közeli kutyaiskolát, és kitaníttatjuk, diplomát adunk a kezébe! Persze nem akarjuk nagyon elviselhetetlenné tenni az életét, csak az alap dolgokat kéne még jobban begyakorolni, átvenni, egy szakember segítségével, aki kívülről jobban lát mindent, és a tapasztalatával és tudásával tud segíteni. Valljuk be, nem vagyok képzett kutyakiképző, csak lelkes amatőr :)
Itthon gyakoroltattam az "ül, marad, (eltávolodom kicsit) gyere ide, ül" kombinációt falatka+dögönyözés és sima dögönyözés jutalmazással.
Az eredmény, teljes siker, nagyon jól ment neki.
És élvezte, mert látszott, hogy nagyon figyel és nagyon jól esett neki a jutalmazás.
Édes ez a kutyus, egyre jobban imádjuk :)
Ma volt kis próbálkozás a dombon, az első hívásra nem jött vissza ahogy eddig, ezért maradt a rövid póráz effektus, és hoppá, máris minden rendben, jön, követ.
A visszaúton levettem a pórázt, erre előre szaladt.
Nekem sem kellett több, megálltam és leguggoltam.
Amikor meglátta hogy ott gugyorodtam a dombon, azonnal mellettem termett!
Olvadoztam, nem csak a meleg miatt :)
Nagyon jó érzés, hogy már ennyire figyel!!!

Megint itt van a lábamnál, szerintem tudja, hogy róla írok :)

Örömkörök

Most jöttünk haza, voltunk beszerezni.
A lakást elbarikádozzuk ilyenkor, az ülőgarnitúrán a hátpárnákat leborogatjuk, a konyha bejáratához, mivel nincs rajta ajtó, két széket húzunk, hogy a kíváncsi-fáncsi nehogy illetéktelen helyeken tartózkodjék jódolgában!
Amikor elindultunk, azt hitte, ő is jön, de a helyére kísértem, leültettem, és részletesen elmagyaráztam, hogy most itthon óriási szükség van rá, készenlétben kéne maradnia házőrzés céljából, amíg mi elmegyünk beszerezni néhány dolgot. Úgy tűnt, megértette, mivel ült a helyén, és felvette az elrettentő megfigyelő pózt! Nagyon aranyos volt!
.
.
.
Mikor megérkeztünk, akkor volt csak öröm. Tekregőzött mint egy macska a lábaknál, rohangált örömében. ELképesztően cuki :)
Most hever a ház előtt, és várja, mikor teheti helyre a megbomlott egyensúlyt az utcán.

Fekszik

Reggel, természetesen póráz nélkül mentünk ki, nincs értelme a zsinórnak, hiszen egyértelműen visszajön még akkor is, ha nem kap jutalmat vagy egy fáradt rigóraj akad útjába, akiket azonnal le akar vadászni.
Figyeli, merre megyek, ahogy én is figyelem, merre megy, ha megállok, nem kell szólnom egy szót sem, amint észleli, máris jön, bújik!
Úgy tűnik, összeszoktunk!
Aztán a séta közben jelezte, hogy játszana! Megbökte a kezem és elkezdett rohangálni körülöttem úgy, mint amikor a szobában fogócskázunk az asztal körül. Nekem sem kellett több, letettem a pórázát, és mondtam, "Oké, gyere!". Mint a forgószél, úgy rohant körülöttem és élvezte, hogy gyengéden odébb irányítom a kezemmel. Ahogy hozzáértem, mindig próbálta megfogni foggal a kezem, de egyetlen egyszer sem éreztem benne, hogy kárt akarna tenni bennem! Pedig megint ilyen véreb pofával közeledett, amitől erősen berezonálna egy gyanútlan szemlélődő hátsófertálya :)
Aztán már annyira forgott, hogy azt hittem sosem fog leállni, ezért csak annyit modtam neki, hogy "Lizi, ül!". Abban a pillanatban lehiggadt, és már ott is volt mellettem! Egész elképesztő, pláne, hogy a tévében megy a kutyás sorozat, ahol igazi nehéz esetek is vannak, és nem egyszer látni olyan ebeket, akik ilyenkor nemhogy leülnének, de még gyorsabban elkezdenének rohanni mindaddig, amíg el nem ájulnak!
Lizi nem ilyen :)
Aztán gondoltam egyet, ha intenzív összeszoktatás, akkor legyen teljes, és megpróbáltam, mit reagál arra, hogy fekszik!
Leültettem.
Ez ment.
Mondtam neki, "Fekszik!", és közben mutatóujjammal mutattam a föld felé.
Lefeküdt!!!
Nos, nem kell ecsetelnem, mennyire örültem!
Neki annyit mutattam ki ebből, hogy rendesen megdögönyöztem, amire úgy reagált, hogy elkezdett büszke arccal hemperegni a fűben, és gondolta magában, "Ha te tudnád, hogy milyen tudomány van még bennem, tuti dobnál egy hátraszaltót! De még ki kell érdemelned, hogy mind bemutassam!" :)
.
.
.
Falatkát már csak itthon kapott...

2009. május 21., csütörtök

Nakéremszépen

Az esti séta póráz nélkül zajlott a dombon, csak két alkalommal tettem rá a féket, és a falatka szütyő sem volt az oldalamra erősítve. Beindult a falatkamentesítő program teljes gőzzel. (Persze amíg kiérünk a dombhoz, addig pórázon megyünk)
Első alkalommal olyan helyhez érkeztünk, ahol hemzsegtek a madarak, és ez Lizire olyan hatással van, mint a Tom és Jerry-ben az egér a macskára. A szemei rigó formájúvá változtak, a hátán égnek állt a szőr és a fejétől a farka végéig vízszintes vonalat rajzolt ki a teste. Teljesen megdelejezték a tollasok. Gondoltam jobb a békesség, és mielőtt végig rohanok utána rikácsolva a városon, visszahívtam, és ráadtam a pórázt. Nem kellett volna, most már tudom, mert visszajött volna, simán! És nem nézte a kezem, nem bökdöste, hanem jött, örült, hogy kap egy adag dögönyözést :) Nagyon cuki a zeb!
(Azért nem zabáljuk meg, mert egyfelől nem szeretjük a kutyahúst, másrészt kíváncsiak vagyunk későbbi teljesítményeire.)
Másodszor azért került rá a póráz, mert kiszúrt egy fagyizó férfit, és nem szerettem volna, ha ráugrik. Féltettem Lizi torkát, nehogy leforrázza a melegben az elorozott fagyival :)

Séta közben elegendő volt annyit mondani, hogy "Lizi, gyere!" és már ott is volt mellettünk! Felváltva hivogattuk séta közben, és mind a kettőnkhöz jött teljes lelkesedéssel. Nagyon jó érzés, hogy így hallgat mind a kettőnkre! Pár hét, és csak akkor kell pórázon vezetni, ha megyünk át az úton.
.
.
.
Most vacsiztunk mi is, toltunk egy kis kolbit az arcunkba.
Próbáltuk ezt diszkréten csinálni, mivel Lizi még diétázik kicsit, hisz nem akarjuk elkövetni azt a hibát, hogy agyon zabáltatjuk és a végén egy guruló, krinolin forma vizslánk lesz!
Szóval csendben majszoltunk, de nem hiába kutya, kiszimatolta, hogy itt van valami olyan illat, ami neki határozottan tetszik és lényegesen eltér a száraz táp és májkrém bukétól. Kanyarítottam neki négy karikát, magamhoz hívtam, leültettem.
Nem kellett kétszer mondanom, vigyázba vágta magát és a fülei radarként meredtek előre az orra meg ide-oda mozgott :)
Édes volt, mert annak ellenére, hogy látványosan nagyon izgatta a szag, úgy vette el a kis darabkákat, ahogy csak egy blöki tudja, óvatosan, kényesen ügyelve, nehogy a nagy kolbi delírium közepette esetleg az ujjamat is megcsócsálja. Hibátlan a blöki :)
.
.
.
Most itt feküdt megint a lábamnál, pedig nem hívtam, hanem gondolt egyet és már itt is volt :)
.
Beszélgettünk Ágival erről a tündérről, meg az előző tündérről, és arra jutottunk, hogy nagyon nagy szerencsénk volt és van, hogy a gondviselés ilyen lényeket adott mellénk!
Ági édesapja is csak annyit mondott, hogy megint él a lakás.
Nos ez több szempontból is igaz.
Többet kell takarítani, napi két felmosással számolva, mivel inni még mindig úgy iszik, hogy a felét gondosan a padlóra fröcsköli, aztán persze hívja a munka a ház elé, és vége a tiszta padlónak. Másrészt azzal, hogy ide-oda rohangál - persze jó értelemben - teljesen belakja a lakást, és akár hova nézünk, ott kutya van :)
De ez nagyon jó :)

Okkkóóóóóóós

Ági bement az egyetemre, Lizi meg ki volt borulva.
Sírt, amikor látta eltávolodni az autóval!
Mondtam neki, hogy nyugi, hamarosan jön, nem megy el sokáig, hamarosan jön vissza! Erre megynugodott! Szegény, úgy bele kukkantanék a kis búrájába, hogy mi zajlik le benne!

Voltunk kint, nem vittem a falatkás oldalszütyőt, gondoltam, ha már leszoktató program, akkor azt kezdjük meg mihamarabb. Így nem csak fény derül a falatkaizmusra, hanem le is tudom mérni a szimpátia mértékét.
Nem csalódtam, nem volt gikszer! Olyannyira nem, hogy miután a dombon elengedtem, nem távolodott el jobban a megszokottnál, hanem végig lesett, sőt, amikor lecövekeltem, nem ám belebolyongott a nagyvilágba élvezve a póráz nélküli szabadságot, hanem kis szagminta feldolgozás után, mindig visszajött. És nem a kezemet leste, hogy mi lesz a jutalom, hanem bújt a lábamhoz!
Kicsit kihúztam magam, és egyből pár centivel magasabbnak éreztem magam :)
Nagyon jó érzés volt!
Ment a "Lizi, gyere ide!", meg az "Okkóóós", meg az "Ül!", és elég jól veszi az akadályokat. Látszik, hogy előző gazdinál foglalkoztak vele és csomó dolgot tud!
Most jönnek majd a fekszik, marad, lábhoz feladatok. Szerintem nem lesz gond :)
Muszáj a "Marad" vezényszót és a mögöttes értelmét megtanítani, különösen reggeli és vecsernye időkben, mert ilyenkor a plafonról kell levakarni, annyira szökdécsel. Igaz, keverék(na nem mint ha ez gond lenne), nem fajtiszta vizsla, de bakkecske ősök is előfordultak vajon a családfájában?
Ugyanakkor a bundalakók elleni harc is eredményes, mivel egy kiadós gurkászás után sem találtam egy apró ugri-bugri élősködőt sem nála.
Figyeltem a jobb mellső lábát, ami miatt hidroterápiára kellett vinni még a menhelyes időkben, de hála Istennek minden rendben van, egy apró pici sántítás sincs sem járás, sem futás közben!
Itthon is kapja a gerinc és végtag "kezeléseket", dögönyözés és enyhe kis masszázs formájában :)

Látványosan jól érzi magát, teljesen belakta a lakást :)
Az ugatása is változik, hihetetlen repertoárja van, pl vannak ilyen kappan szerű vinnyogásokból induló mély öblös ugatásba átforduló vakkantások, van a méltatlankodó morgásból induló csaholás, van az elrettentő hörgéssel kombinált helyreigazító ugatás, stb.

Megtalálta az ősellenséget is, egy kis csivavában, akivel úgy acsarkodnak egymásra, amikor a kicsi elballag előttünk, hogy a kapu is beleremeg! Nem igazán vonzódnak egymáshoz.
És volt egy időszak, amikor nem tudtam eldönteni, hogy miért ugat. Látszólag semmi nem történt az uitcán, csak a szomszéd kutyája ugatott, amire Lizi is válaszolt. Lehet, egymást hergelték?

Itt hever mellettem, úgyhogy megdögönyözöm kiadósan :)

Egy hete van itt

Elérkezett ez a nap is, gyorsabban mint gondoltuk volna.
Egyfelől örömteli, hiszen nagyon sok dolog történt ittléte óta, másrészt viszont kicsit rossz érzés, mert ez azt jelenti, hogy hamarosan vége a szabadságomnak, és mehetek dolgozni.
Mondjuk Lizi nem lesz totál egyedül, mert Ági itthon van vele, csak már most tudom, mennyire fog hiányozni a délelőtti kergetőzés az asztal körül, a torreádorosdi, meg a délutáni sétának álcázott kiképzés :)
Ma is beindult a műszak, kint van a ház előtt, napozik, riogatja a járókelőket, aztán ha kedve úgy tartja, bejön, hűsöl kicsit, majd ha furcsa zajt hall, rohan és rendezkedik.
Most Ági lent van, takarít az alsó részen, Lizi meg keresi őt veszettül. Van benne valami nyáj összetartó ösztön.
Bejött, megszámolta a jelenlévőket, és villámgyorsan realizálódott benne a létszámhiány.
Édes, áll a lépcső előtt, néz lefelé és közben sír.

De összegezve az eddigieket, kaptunk egy "kicsit" tartózkodó blökit, akivel már az elején volt egy kis kölcsönös szimpátia egymás iránt, aki az első pár napban legszívesebben ment volna vissza az előző helyére, az előző Ágikhoz és Zsófihoz, a többi szerencsétlen sorsú haverhoz, az előző gazdihoz és a kombikocsikhoz, és aki mára számon tartja a gazdikat, hiány esetén nyugtalan, már kevésbé réved a messzeségbe a séta alatt, és aki egy szóra visszajön, még ha egy ádáz ellenséget is kerget egy rigó személyében a dombon, még akkor is lohol vissza :)

Nem gondoltuk volna, hogy ennyire hamar megszokja az új helyét, az új társait!


2009. május 20., szerda

Este van, este van...

Voltunk kint a dombon, újra póráz nélkül.
Nagyon gyors!!!
Meglátott pár melegtől bágyadt rigót, az egyikre ráfókuszált, és egy pillanat alatt versenylóként ügetett a madár felé! Az a szerencsétlen alig bírt felrepülni. Lizi meg csak kergette, futott utána óriás köröket leírva. Elképesztő volt látni, ahogy felgyorsul! Lehetett látni, hogy mineden idegszálával a vadra öszpontosít, nem érdekelte semmi, csak a madár.
Kicsit elcsodálkoztam, mondhatni csodálkozásom közepette kicsit meg is ijedtem, hogy esetleg nem fog visszajönni ha hívom, de ahogy kimondtam, hogy "Lizi, gyere", 90fokos kanyarban fordult felém, és azzal a lendülettel egy pillanat alatt mellettem volt! A másik madárral is ez volt a helyzet, kiszúrta, bemérte, osont kicsit, majd hipp-hopp, ott is volt a közelében, majd hirtelen, mire kimondtam, hogy "Lizi, gyere" már az úttest mellett volt egy centire, háttal nekünk! Azt hiszem, hokisoktól láttam ilyen megfordulást a jégen, ahogy Lizi visszakanyarodott, és újra egy pillanat alatt ott volt mellettem :) Nem kicst örültem, csak a neveltetésem tartott vissza attól, hogy kiugorjak nyilváson helyen a gatyámból!
Futóversenyest nem játszom vele, most már egyértlemű!
Megint játszottunk vele távolsági hívásosdit.
Ági a domb tetején, én kicsit lejjebb, Lizi meg kettőnk között ingázott! Nem volt ellenére a dolog, főleg, hogy a falatkák is játszottak jutalomként. Most már ott tartunk, hogy lassan a falatkáról leszoktató időszak köszönt be :)
Volt megint játék a haverokkal műsor, egy kis keverékkel birkóztak, és kergetőztek kicsit :)
.
.
.
Esti felvonás.
Az egész nap tartó házőrzés szolgálat folytatódik, lelkesen dirigálja a járókelőket, kiengedi öblös hangját.
Az előbb kirohant, de olyan képet vágott és úgy morgolódott, mint aki elégedetlen a kintiek teljesítményével, és mint ha azt akarta volna mondani, hogy "Megyek, elmagyarázom nektek újra, de aztán csönd legyen, mert szétcsapok köztetek!".
Minden napra van valami meglepetése!
Vajon még mit tartogat a tarsolyában?
Kíváncsian várjuk :)

Öröm

Megérkezett Ági, és Lizi teljesen fel volt dobódva! Ugatott, nem olyan betörőelriasztó módon minden basszbariton hangot bedobva, hanem igazi, örömteli vakkantásokkal!
Nagyon megható volt, főleg az, amikor Ági bejött a kapun, és Lizi kis macskaként hízelegve bújt a lábához. Nagyon édes :) Persze reggel, amikor észlelte, hogy ketten maradtunk, elkezdte látványosan keresni Ágit. Remélem, nem ijedt meg, hogy velem lesz összezárva. ( Csak halkan jegyzem meg, hogy megértem, ha így lenne, hiszen én sem szívesen vagyok egy ilyen magamfajta pofával :) )
Szóval kereste Ágit, szimatolt mindenhol, és amikor tudatosult benne, hogy nincs itt, akkor itt nyöszörgött! Azért nem semmi, hogy már így számon tartja a ház népét!
Tényleg meg lehet zabálni, annyira jó arc :)

Köszönet

Most olvastam Ági - aki hozta Lizit hozzánk - megjegyzését/hozzászólását, amiben köszöni, hogy hozzánk került Lizi.
Szerintem inkébb nekünk van mit köszönni, ezért itt is megragadom az alkalmat, hogy ha olvassátok kedves Vizsla S.O.S. önkéntesek, hogy mi mondjunk NEKTEK köszönetet ezért a kis tündérért :)
Ági, Csaba és Szelence :)

Póráz nélkül

Igen, póráz nélkül sétáltunk.
Ahogy felértünk a dombra, elengedtem. Nem volt bennem semmilyen rossz érzés, csak figyeltem veszettül, hogy mit csinál.
Rohangált ide-oda, élvezte, hogy nem csak 10-15 méterre távolodhat el, de láttam, hogy a szeme sarkából figyel ő is. Ki, kit is figyelt meg? :)
Elég volt szólnom, és jött vissza, sőt, volt olyan, amikor "elrohant", visszanézett, és ha úgy látta, messzebb vagyok a megszokottnál, akkor loholt a lábamhoz.
Most ki van tikkadva, mert nagyon melege volt a dombon is, plusz mentünk egy jókora kört.
Nem árt lefárasztani :)
Magamat sem :)

Most fekszik a kövön, szebben mondva a járólapon, nyitva az ajtó az erkély felé, néha kimegy napozni, aztán ha melege lesz, bejön hűsölni.
Most csak úgy spontán ideballagott, és dobott egy bújást, majd ment a helyére, és úgy tűnik elkezdi húzni a lóbőrt!
Lehet, azt akarta jelezni a közeledéssel, hogy megy durmolni, de mire felébred, legyen egy sült kappan az ágya előtt, különben csúnya verekedést rendez?!

Falatka nélkül

Amikor Ági édesapja reggel feljött, azt látta, hogy Lizi a foltelban terpeszkedik! Rászólt, hogy irgum-burgum meg helyedre és ezt nem szabad, erre Lizi fogta magát és a helyére ment. Amikor mi lementünk, már a helyén volt. Úgy tűnik, az előző helyén felengedhették az ágyra, fotelre, sámlira, polcokra...
Itt nem, marad a helyén, ami valljuk be, nem egy deszkából összeácsolt rabfekhely, hanem egy gondosan kiválasztott, színben Lizihez teljes mértékben igazodó műanyag "luxus" fekhely, speciálisan kutyák számára kialakított, tudományosan megtervezett "matraccal". Azt hiszem, nem ezt az elszállásolást nevezik vesztőhelynek!

A reggeli séta alatt nem adtam egy darab falatkát sem. Kemény voltam. Csudálkozott is rendesen, hogy eddig micsoda elismerésben volt része, hiszen minden alkalommal, amikor hívásra visszajött, kapott valamit. Most "csak" dögönyöztem, de azt kiadósan! Nem vette zokon :)
Most reggleizett, fekszik a helyén, akarom mondani, ebben a pillanatban pattant fel, és lefeküdt a lábamhoz. Egyszer meg fogom zabálni :)

2009. május 19., kedd

Póráz nélkül

Ma este Ágival sétáltattuk Lizit, és hirtelen felindulásból elkövettük a póráz nélküli sétáltatás tényálladékát.
Eszébe sem jutott Lizinek elrohanni vagy hajlott hátú öregasszonyokat megfigyelni, de még a szürke kombikocsik sem kötötték le a figyelmét, hanem jött velünk, elszaladt, de hívás nélkül is visszajött. Ekkor kipattant az a brilliáns öteltünk, hogy egyikünk a domb tetején, másikunk a domb alján ácsorog, és egymástól hívjuk el az ebet - "kuytasétáltatás kövéreknek" című színes szélesvásznú teleregény a szentendrei dombságon.
Ő persze rohant ide-oda, lábtól lábig, nyelve a farkánál lobogott és látszott, egyáltalán nincs ellenére a tréning! Nem minden esetben kapott rágható jutalmat, be kellett érnie a szimpla, de kiadós dögönyözéssel. Tetszett neki mind a két verzió!
Fantasztikus volt érezni, hogy ennyire figyel ránk, és esze ágában sincs elrohanni a világ másik szegletébe.
De majd nézzük meg jutalomfalatka nélkül.
Megint játszottuk ilyen bepörgetősdit, és elég jól reagál, mivel ha kicsit felpörög, akkor elég volt megint annyit mondanom, hogy "Okkkóóóóóós, ül!", és abban a pillanatban lehiggadt!
Úgy tűnik, nem egy vadállat :)

Itt van Ági édesapja, akit Lizi most látott először.
Nem volt vérfürdő, összehaverkodtak :)

Figyelem

Most olvadtam el teljesen, mert ez volt az első olyan séta, amikor úgy jött a dombon, hogy már figyelte merre megyek, és nem a 15 méteres kiengedett póráz gyengéd rántásával kellett magam felé irányítani. Igaz ami igaz, a falatkák is megtették dolgukat, de hiszem azt, hogy van némi szimpátia felém, és nem csupán a kerek, félig szárított marhahús ízletes belsője a nagy vonzerő.

Gondoltam, itt az ideje, hogy leüljünk a dombon, és elbeszélgessünk egymással mint gazdi a kutyával. Mondtam is neki, hogy ez most komoly lesz, és nem ám csak úgy lessük a fess kanokat, a botorkáló öregasszonyokat és a csikorgó kerekű kombikat, közben teljes érdektelenséget színlelünk, hanem komolyan kíváncsi vagyok a véleményére. Leült, úgy csinált mint aki issza szavaim, ebből rögtön udtam, hogy még korai ez a beszélgetés, bár nem volt terhére, nem vonyított fájdalmasan és nem akart hanyatt homlok elszaladni.
Tulajdonképpen csak aziránt tudakolódtam, hogyan érzi magát itt ennyi idő elteltével.
Majd dumálunk még.

Párszor leültünk a fűbe séta közben, mert nagyon meleg volt, mind a kettőnk nyelve a bokánknál volt.
Megpróbáltam újra, hogy póráz nélkül mit csinál. Nem rohant el, sőt, amikor látta, hogy levettem a pórázt leült ellém, és várta, hogy feltegyem. Furcsa, de lehet, jelezte, hogy még korai ez a bizalom, kell még az a kapocs, ami visszatartja.
Aztán rászántuk magunkat, hogy visszahúzzuk magunkat a házhoz. Megint ott jött mellettem, figyelte, merre megyek, leült a járdán, mielőtt átmentünk volna az úton, szóval nem volt hiábavaló az a beszélgetés.

Most itt ülök az asztalnál, és mielőtt elkezdtem volna írni, addig fúrta magát, amíg sikerült bebújnia az asztal alá, és hever a lábam mellett!
Furcsa egy ízlése van, de ugye ez is a szimpátia jele? :)

Nem múlt el teljesen az előző kutyánk elvesztése miatt érzett szomorúságunk, fel is emlegetjük Őt sokat, de Lizivel - Szelencével - egy fantasztikus utód érkezett hozzánk, aki képes lesz arra, ahogy Lujzi is, hogy családunk teljes értékű tagja legyen!
És csak most látjuk, hogy Lujzi mennyivel sérültebb volt Lizinél!
Szegény, vele nem volt ennyire "könnyű"! De imádtuk őt is, nagyon :)

Jó, hogy itt van Lizi, velünk :)

Házat őrzünk

Kergetőztünk az asztal körül újra, és ilyenkor ha zabos lesz, hihetetlen az arca, egy roti is berottyantana félelmében, olyan képet vág, de a másodperc töredéke alatt lenyugszik, ha leguggolok hozzá és megdögönyözöm! Nagyon bírom!
.
.
.
Nyitva az ajtó és teljes erőből őrzi a házat!
Ugatja a járókelőket!
Most jött a postás és ő kapta a legnagyobb adagot, majdnem lerepült a motorjáról, annyira ugatta :)
Én meg büszkén feszítek a helyemen!
Nemhiába, hozzánk tartozik, a mi kutyánk :)
Megint kint van, és nagyon határozottan osztja az utca népét!
Nagyon jófej :)

Póráz nélkül - csak kis időre

Elengedtem a reggeli séta alatt, levettem róla a hosszú pórázát, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz!
Mondjuk rezonált rendesen a hátsó felem, hogy visszajön-e!
Nem rohant el, illetve de, viszont az első hívásra azonnal visszajött. Aztán megint elfutott messzebbre, újra hívtam, és megint első szóra visszajött, visszanyargalt :) Pedig még falatkát sem kapott, csak harmadszorra. És negyedszerre, de ennyi egyelőre elég volt, majd fogunk még úgy sétálni, hogy a dombon elengedjük, és rohanhat, amennyit csak akar, mert tudjuk, hogy mindig visszajön.
Most még érezhető kis nosztalgiázás az előző "életek" után, még nagyon érdeklődően nézi az elhaladó autókat, és úgy érzem, ha nem szólnék hozzá, lehet, rohanna valamelyik után, de már ki lehet zökkenteni a megfigyelésből, és akkor látványosan csóvál, bújik és örül.
Ugyanakkor nagyon aranyosan játszik a többi kutyával, ma reggel egy tacsit szelidített meg, akit a gazdik remegve próbáltak elhúzni Lizitől - féltek, nehogy kárt tegyen Liziben - de Samu öntudatosabb volt annál, hogy hallgasson a két asszonyra, és csak ment Lizi irányába. Nem történt semmi, a két kutya sugdolózott valamit egymás fülébe, aztán miután mindent megdumáltak, kicsit ugráltak egymással szemben majd elindultak ellentétes irányokba.

2009. május 18., hétfő

Séta

Kint voltunk esti sétán, még pórázon, ami kétszer kiesett a kezemből, mert először le akart vadászni két rigót, és úgy felgyorsult mint egy versenyautó. Kitépte a kezemből a pórázt, és rohant a madarak felé. Azok persze könnyedén felreppentek, ahogy a hangom is, mikor felnyerítettem, hogy "Lizi, gyere ide". Erre nem az történt, hogy fittyet sem hányva szaladt vadászösztönéből adódóan a vad után, hanem azonnal megfordult, és jött vissza! Másodszor pedig én próbáltam lazán kocogni vele egyet, de az első pár lépés után megbotlottam, és ahogy előre akartam zuhanni, kiesett a kezemből a póráz. Nem zúgtam orcámra, de láttam, ahogy távolodik Lizi, húzva a pórázt maga után. Újra nyerítés, és mint az előbb, megint azonnal megfordult, és rohant vissza. Meg akartam zabálni :) Persze ő meg gondolta, hogy micsoda kétbalkezes kétlábúhoz került!
Nagyon jó érzés volt, hogy nem kellett kilómétereken keresztül ordítozva üldözni!
Lehet, hamarosan póráz nélkül is futkorászhat a dombon?

Hétfő


Minden rendben van, most már nyílnak a szárnyacskák, macskás hízelgés, konyhába bejutás próbálkozás és az ülőgarnitúra, amin Ágival csücsülünk, azt is birtokba próbálta venni!
Kint voltam a fürdőszobában, jövök vissza a nappaliba, keresem Lizit, sehol. Konyhában bandázást ellenőrzöm lopakodó üzemmódban, semmi. Asztal alatt, semmi. Belépek a nappaliba, és édesen összekuporodva az ülőgarnitúrán a sarokban horpaszt!
Erre én műszigorral - minden színészi képességem összeszedve - rápirítottam, hogy menj le onnan, nem a te helyed és ezzel helyrebillentettem az egyensúlyt.
Most pislog a helyén, de látszik, hogy forgat valamit a fejében :)
Tiszta jófej, csak tudnám, hogy min töri fejét :)
.
.
.
Megtudtam, a törcsit rágja, amivel reggel játszottunk torreádorosat. Lengettem előtte mint egy vörös posztót, erre ő mint egy igaiz bika, neki rohant tiszta erőből, és felbukkant diadalittasan a lábam előtt, hogy micsoda teljesítmény egy fehér rongyon átszaladni!
Reggel már fogócskáztunk is az asztal körül, és kinyílt a csipája, mert amikor érezte, hogy nem tud megfogni, akkor lecövekelt, és elkezdett véreb módjára ugatni, pörölni. Ekkor lehajoltam hozzá, mire teljesen lehiggadt, és a habzó pofa átváltozott nyugis kis ölebbé :)
Nagyon aranyos, és tényleg egy kincs, egy igazi szelence :)

Vasárnap délután

Kiültünk vele házunk elé a lépcsőre! Ott volt végig mellettem, nagyon aranyos volt, ugatta az utca népét, rendezkedett :)
Esti sétánál is adtuk a falatkákat, Ági is csatlakozott, és már mind a kettőnknél működik, jön hívásra, és nem tűnik csalódottnak, ha nem adunk semmit, csak egy kiadós dögönyözést :)
Imádjuk!

2009. május 17., vasárnap

Vasárnap

Voltunk reggel misén, utána nagyinál, majd irány a falatkabolt, ahol beszereztük a híváshoz szükséges kellékeket! Két nagy zacskó száraztáp, amivel beindul a szoktatás program :)
Ma már öt órát volt egyedül a reggeli séta után, és ma sem csinált semmi rosszat! Hihetetlen kincs a blöki!
Voltunk kint, volt kint falatkaosztás, ennek következtében már csak elég a nevét kimondani, és rohan vissza, és marad a lábnál, még akkor is, ha nem kap falatkát. 10 db kis falatka, és máris működik!
Egyre jobban imádjuk!

Szombat, 2009.05.16.

Reggel séta, kicsit több érdelődés irányunkba :) Kevesebb távolba meredés, és járőkelők és autók megfigyelése odarohanás céljából. Ez utóbbit csak feltételezzük!
Elmentünk bevásárolni reggel, így majd' két óra hosszat egyedül volt a lakásban.
Miután megérkeztünk, láttuk, hogy nincs kicsomalgolva sem átrendezve, sem feltúrva a lakás, csak egy csóváló blöki áll előttünk, és elkezdett bújni :)
Mondjuk dögönyözésből van elegendő, hiszen ha úgy hozza az alkalom, máris megy egy adag simogatás, ami egyáltalán nincs ellenére!
Este séta alatt találkoztunk blökikkel, volt kis visszafogott játék, de még pórázon van, mert nem mindig jön vissza hívásra. Majd a falatkákkal "visszacsábítjuk" :)

2009. május 15., péntek

Másnap

Voltunk kint, sétáltunk, jött mellettünk, de még szokatlan az új környezet.
Érthető!
Voltunk dokinál is, minden rendben, sebe az ivartalanítás után szépen gyógyul.
Étvágy óriási, de még diétázni kell kicsit.
Alvás rendben, nyugodtan és végig az éjszaka, semmi vonyítás, semmi fantáziabetörő kergetés, hanem nyugodt, ellazult durmolás.
Imádjuk!

Itt van

Hideg volt, 30 fok után 14, cidriztünk Ágival, amíg vártuk.
Nyugtalanok voltunk, fel-alá mászkáltunk, számoltuk a perceket.
Aztán itt volt, Ági hozta, bejöttek, SZelence kicsit félve, kicsit bizalmatlanul, de aztán bement a helyére, és kész.
Elment Ági, és maradtunk Szelencével. Ágim hívogatta, de nem akart jönni, aztán nézte a könyvét és felkiáltott, hogy Lizi a neve. Erre Szelence felugrott, jött, csóvált! Kimondtam én is, hogy Lizi, erre jött, csóvált :)
Imádjuk!
Kivittük, de kereste Ágit, ment volna vissza, a heverokhooz, az előző Ágikhoz és Zsófihoz, és talán az előző gazdihoz. Majd fordul a kocka, teszünk róla, gyengéden, szeretettel és falatkákkal :)