Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. június 30., kedd

Egyre közelebb

Ma is minden rendben ment itthon is és a dombon is.
Amikor megérkeztem, Ági mondta, hogy mielőtt kinyitottam volna a kaput, Lizi már tudta, hogy hamarosan érkezem. Csak nem a körülöttem terjengő buké ilyen markéns, hogy kilóméterekről meg lehet jósolni érkezésem???
Ahogy beléptem, egy örömtől izgatott blöki fogadott, akit illemtudóan megvárta, amíg leteszem a kezemből a táskám, lerakom a kulcsomat és a mobilt. Ahogy elrendeződtek a viszonyok, máris beindult a szőrmentesítő és ugarbugráló program. Dögönyöztem, ahogy kifért a csövön.
Az esti séta alatt is minden rendben ment, figyelt, mindaddig, amíg a madarak le nem kötötték a figyelmét. Amint a legvadregényesebb részhez értünk, megint megdelejeződött, leszállt a szürke madár a szemeire és a külvilág a szárnyasokra szűkült.
Nem semmi, de be kell szereznem egy aranyfalatkát, amivel a madárszenvedélyét trenírozzuk.
Remélem, nem a spanyol jamon serranó a kedvence, az tényleg aranyfalatka lenne!
Majd' egy órát voltunk kint, a nyelvét a végén úgy húzta maga után.
Most piheg és szerintem várja a mai tanórát :)
Ápropó, tanóra, ma a dombon csak kimondtam, hogy "Ül!", majd "Fekszik!" és láss csudát, megcsinálta. Volt nagy hangos örömködés, szerintem komplett hülyének néztek, ahogy ott dögönyözöm a kutyám letérdelve és közben gügyögök mint egy csecsemőhöz :)
De tetszett neki a dolgo, mert aztán boldogan hempergett egyet :)
Lassan elkezdjük a kinti tréninget is, hogy a zavaró tényezőket is ki lehessen zárni, és tényleg maximális legyen az engedelmesség! Na nem eszetlenül, sem nem kínzó módon, mert az nem lenne jó egyikünknek sem.
Szépen fokozatosan, az alábbi tanterv szerint:
  • átkelésénél minden esetben leülünk, csak akkor indulunk, ha a gazdi mondja
  • pórázon séta hosszabb időn keresztül
  • ül-marad, ül-fekszik-marad feloldásig
  • madaraktól elhívhatóság
  • ha kimondjuk, hogy "Gyere!", akkor legyen ott bárki vagy bármi, jönnie kell
  • nem szaladunk el kergetőzni, ha az ősellenség jön velünk szemben és menekülőre fogja
Egyelőre ennyi.
Ha mionden jól megy, ahogy eddig is, akkor venni fogja az akadályokat, lazán :)
( Ki kell számolni, hány kiló falatka lesz az ára :) )

Szerintem egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Ez abból is látszik, amikor megállok a dombon és nézek ki a fejemből, akkor ha megérzi, hogy nem vagyok a közelében és megfordul és látja, hogy egyhelyben állok, azonnal rohan hozzám és amíg el nem indulok, addig ott van mellettem, ül vagy fekszik vagy áll és szemlélődik mellettem! És már nem úgy mint pár hete, hanem valahogy másképp.
Nehéz megmagyarázni, de valahogy őgy érzem, mélyebbek és erősebbek az érzései felénk!
És már egyáltalán nem akar dominálni, igaz vannak még gyenge próbálkozások, de már tudja nagyon jól, hogy a falka milyen felépítés, milyen hierarchia szerint működik.
Nagyon nagyon jó, hogy itt van velünk :)

2009. június 29., hétfő

Összeszoktunk...

.. és azóta, egyre jobban kedvelem!
Hej Te kutya, kutya vagy...
Szóval elég jó a viszony, az esti tanulás kifejezetten jót tesz neki.
Élvezi, ha a kiváló teljesítményét elismerem falatkával, és dögönyözéssel és érthetetlen gügyögéssel.
Levágja magát ülő és fekvő helyzetbe, figyel, akár egy éltanuló.
Megolvastam egy könyvet, Tamar Geller Kutyaszeretet címmel, amiben az ugatásra volt egy meglepő módszer. A könyvben említett problémás egyed, akit a gazdija nem bírt leszoktatni a vakkantásról, a kiképző asszony egy vízipisztollyal csillapított le, regulázott meg. Gyermekkorom szép emlékei sejlettek fel előttem amikor a lakótelepen hordákba verődve mászkáltunk és nyaranta óriási vízipisztoly csatákat csináltunk.
Mivel Lizinél is tapasztalható egy kis ugatás kényszer, és ez esténként a lakásban nem túl kellemes, különösen amikor beszélgetni szeretnénk ő meg felfigyel valami zajra, ugyanis akkor nem lehet leállítani. Próbáltunk mindent, kiszedni a helyzetből, elvonni a figyelmét, de semmi.
Ahogy elolvastam a módzsert, előkaptunk egy a virágok permetezésére rendszeresített vízfújókát és beindult a vakkantásmérséklő program.
Alig vártuk, hogy kezdődjön a műsor :)
Nem is kellett sokáig izgulni, mert volt valami történés az utcán, amiről úgy godolta, feltétlen bele kell szólnia.
Egy ugatás, egy spriccelés.
Volt ám lepődés, sőt döbbenet! Nem tudta hova tenni a dolgot! Kicsit meg is sértődött!
Igaz, mondtuk, hogy "Csönd!", majd természetesen meg is dögönyöztük, de ahogy elkezdett újra vakkantani, azonnal jött a következő adag.
Háromszor kellett "lőni", és máris megtanulta, hogy amikor lakásban van, nem kell a kinti dolgokban iylen határozottan állástfoglalnia. Kint más a helyzet, lehet ugatni, lehet az ősellenséggel acsarkodni, lehet az utca népét dirigálni, átszólni a haveroknak, megdumálni az aznapi vagy az előző napi menüt, de a lakásban nem kell levakkantani a vakolatot a falról.
Amúgy minden rendben, nagyon bújik, mi ennek megfelelően nagyon dögönyözzük :)

2009. június 26., péntek

Egy tündér

Mást nem is lehet mondani rá.
Rengeteget futott a dombon, kergette a madarakat, ezt nem tudom, ki lehet-e nevelni belőle.
Nem tudom, hogy ilyenkor sült rigók lebegnek-e szemei előtt és érzi a pecsenye illatát, mindenesetre az biztos, hogy imádja őket kergetni, elriasztani.
Kialakult, hogy milyen sorrendben látogatja az alacsonyabb fákat és bokrokat, amelyekről határozott mozdulatokkal riasztja el a fránya szárnyasokat.
De amit eddig nem csinált és ma láttuk tőle először, teljesen ledöbbentett minket.
Két lábra állt az egyik bokor előtt, de olyan egyenesen, akár egy balerina, egyenes háttal, két mellső lábát pedig a teste mellett tartotta. És nem csak egy pillanatra, hanem hosszú másodperceken keresztül állt és figyelte a madarakat a bokron! Nem hittünk a szemünknek!
Óriási mutatvány volt a részéről!
Aztán később összetalálkoztunk egy egyéves cane corso-val, aki körülbelül négyszer volt nagyobb Lizinél. Igaz, pórázon volt, de biztos ami ziher alapon megtudakoltam a gazditól, hogy ugyan volt-e már vacsi vagy azok a szemek Liziben nem a játszópajtást látják, hanem a potenciális esti menüt. Mivel nem jött határozott válasz a kérdésre és mert még szeretnénk pár szép évet eltölteni Lizivel, jobbnak láttam, ha elindulunk és a vélelmezhetően korgó gyomrú hatalmas blökit magunk mögött tudjuk.

Már nagyon bírja a rituálékat, ismeri a menetrendet.
Ki- és bemenetelkor, leül, vár és hívásra jön.
Kicsit fejlődött a pórázon séta alatt is, már nem rángat karkitépő módon.
Összességében tényleg egy tündér, most feszülten figyel, szerintem szomjúhozik a tudásra, így elkezdődik a dolgozók gimnáziumának esti képzése.

2009. június 25., csütörtök

Hét hét...

... ennyi ideje, hogy itt van velünk :)
És micsoda változásokon ment keresztül, micsoda átalakulásnak vagyunk szemtanúi!
Ma is trillázva vakkantva ugrált amikor megérkeztem. Elképesztően aranyos! Rögtön mosolyt csal az arcomra.
Most kitikkadva huppant le a padlóra a séta után, nagyon melege van, de ez nem csoda, ebben a trópusi időben.
Ha óhajtja, ma is tanulunk, ismételve, gyakorolva az eddigieket, amint kicsit hüvibbre fordul az idő.

2009. június 24., szerda

Ez történt ma

Elképesztő, hogy mennyire fogékony!
Ma gyakoroltuk újra, hogy mit jelent a "fekszik". Elsőre megcsinálta, igaz, a falatka mint pozitív megerősítés a verbális és a testi, simogatásban kicsúcsosodó megerősítés mellett hatékony segédeszköz. Nagyot néztem, amikor elsőre leheveredett elém!
Nem is számítottam arra, hogy megcsinálja, mert nagyot sétáltunk, rengeteget futott, sokat játszott a haverokkal, üldözte a madarakat, szóval sikerült ebben a fullasztó, monszun jellegű időben a nyelvét a bokájáig lógatnia.
Ma külszolgálatot teljesített, mivel mind a ketten bent voltunk a városban. Nagyon nem szereti, ha elmegyünk itthonról, ádáz szemekkel nézi és acsarkodva ugatja a kocsit! Ellenben az öröm, amikor megérkezünk, leírhatatlan. Trillázva vakkant, ugrál, forog, szaladgál, de amiben nagyot fejlődött, hogy nem rohan elénk, nem akarja a körmeivel kinyitni a zárakat :)
Nagyon okos blöki, és nagyon elkényeztet minket nem csupán a szeretetével, hanem a fogékonyságával és most már bátran állíthatom, ragaszkodásával :)
Jó rágondolni napközben, roppant nagy szerencsénk van vele!
.
.
.
AJAJ, jön a vihar, erősíthetjük a villámlás és dörgés tűrést is!

2009. június 23., kedd

Fekszik

Ma megtanulta 20 perc alatt, hogy mit jelent a "fekszik".
Igaz, kellett hozzá 3 marék falatka, de a végén elég volt mutatni a jelet és lefeküdt.
Elképesztően fogékony, és ijesztően gyorsan tanul!
Ha van kedve, szerintem amit kutyus meg tud tanulni, azt ő is gond nékül abszolválja!
Ugyanakkor azt is észrevettük, hogy a figyelme hirtelen elkalandozik és nem hajlandó megcsinálni semmit, csak amit kifundált abban az okos kis buksijában.
Tegnap az esőben csak állt velem szemben, nem volt hajlandó a szokásos séta befejező rituálé szerint leülni előttem és megvárni, amíg azt mondom, mehetünk.
Együtt áztunk az esőben, és ugyan mondtam neki, hogy addig maradunk, amíg le nem ül, és ha kell, akkor tüdőgyuszit is hajlandó vagyok beszerezni, de nem megyünk haza, amíg le nem ül. Sőt, nemhogy nem figyelt, hanem egyenesen ignorált! Olyan pofát vágott, hogy arról le lehetett olvasni minden gondolatát, miszerint menjek már valami melegebb éghajlatra!
Ijesztően gazdag a mimika készlete!
Kicsit kegyetlennek tűnhet, de én is áztam vele, nem voltam kivétel, ugyanakkor vadászkutya, nem kéne hogy baja legyen ennyi esőtől!
Nos, áztunk együtt, a wet t-shirt versenyen simán nem lógtam volna ki a sorból, és nem történt semmi. Nem kicsit lettem "mérges", de kemény maradtam :)
Aztán nagy nehezen megtört a jég, leült, mert látta, hogy ebből nem tud jól kijönni.
Persze megdicsértem, mert kijár a pozitív megerősítés :) Itthon meg kapott egy jó meleg törölközést, áttöröltem mindenhol, majdnem száraz lett a bundája. Forraltbort nem akartam adni, mert még nem tudom, hogyan és milyen nótákat lehet vele énekelni, ha kicsit emelkedetté válik a hangulat :)

Kicsit megerősödött, hihetetlen távokat fut le a séták alatt.
Nagyon nagy érdeklődést mutat a madarak irányába, lassan a fára is felmászik utánuk.
Nem tudom, le lehet-e erről szoktatni.
Lujzi kutyánk az órákon türkröződő fényt üldözte a padlón, és ugyan rájött, hogy a karórám a ludas, de ő teljes elszántsággal próbálta a padlón megsemmisíteni a fényecskét. Nem tudtuk kinevelni belőle :) Feladtuk. Lehet, Lizire is ráhagyjuk a madarak üldözését!

2009. június 21., vasárnap

Gyakorlunk

Ismétlünk, erősítjük az alapokat.
Séta pórázon rángatás nélkül, behívás, ül, marad és hívásra jön, otthon és kültéren.
Ezek mennek, csak az ugatást kell szabályozni! Néha olyan ugatásba kezd a többi kutya hallatán, hogy alig hallunk bármit egymásból. Kicsit bepörög :) De sebaj, majd leszoktatjuk erről :)
Ma újra nyitott felénk, eddig nem akart túl sokat játszani, de ma kifejezetten jelezte, hogy jó lenne egy kis játék!
Volt is egy kis huzavona, de természetesen a játék keretein belül :)

2009. június 20., szombat

Hidegfront

Ma nem volt probléma, minden rendben ment, pedig ma is voltak zavaró tényezők a dombon, ennek ellenére nem akart meglépni előlünk!
Amúgy nagyon tompa ma mindenki, de nem csoda, hiszen tegnap 42 fokot mutatott a hőmérő az erkélyen, ma meg csak 17, szóval van mire fogni a mai téli álmot.
Lizi olyan, akár egy altató.
Amint a helyére megy és ledobja magát, már látszik, hogy hamarosan el fog aludni.
Először csak "sikítva" ásít egyet-kettőt, majd egyre lejjebb és lejjebb csúsznak a szemhéjai, majd látszik, szinte elviselhetetlen terhet jelent számára az összpontosítás, de még ellenáll picit, aztán egy mikro szekundum alatt mély álomba zuhan. Ekkor még aranyos, nagyon megnyugtató módon piheg.
De aztán azt lehet észrevenni, hogy egyre hangosabban szuszog, ami átcsap erősödő horkolásba.
Ha valakinek alvási problémái vannak és még nincs kutyája, feltétlen barátkozzon össze eggyel, mert nem csak mentálisan és fizikálisan teszi helyre az embert, hanem az alvásban is tud segíteni.
Ránk is ilyen hatással van, mert egyik pillanatról a másikra azon kapjuk magunkat, hogy olyan álmosak vagyunk, mintha átmulattuk volna az éjszakát, és kénytelenek vagyunk mi is lepihenni.
Aktuális sztárfotók:




2009. június 19., péntek

Őrangyalok

Ma nagyon dolgoztak Lizi őrangyalai, mert reggel fejvesztve rohant át az úton, miközben mind a két irányból jöttek autók, és ugyan 40 km/h a max. megengedett sebesség, de vannak, akik a négyes előtt még egy egyest is vélnek látni, így ennek megfelelően követik az előirányzott tempót.
Úgy történt, hogy Ági egy nagy séta végén a dombon rá akarta adni a pórázt, miközben a művésznő felfigyelt ősellenségére, a csivavára.
Kitépte magát Ági karjai közül és rohant teljes erőből a kutyus felé. Ezt a kutyát engedik a gazdái Lizihez acsarkodni, amikor Lizi kapun belül van.
Gondolom Lizi csak meg akarta mutatni neki, hogy ki a király(nő) az utcában, ellenben azzal nem számolt, hogy az úton átrohanás sajnos nemkívánt következményekkel járhat!
Ági megijedt, mert hiába hívta, Lizi a füle botját sem mozgatta, sőt, mintha a hívás még jobban a csivavára öszpontosíttatta volna.
Igen, vannak ilyen helyzetek, amikor se lát se hall, és rohan, de ilyen még nem történt, hogy átrohan az úton!
Azt hiszem, lesz mit trenírozni, és nagyon úgy tűnik, kell az engedelmességi kiképzés, mert a hölgy kissé bogaras...
Ettől a mai kis mezaliansztól eltekintve minden rendben van, mintakutya ruháját nem akarja levetni magáról, itthon egy igazi tündér, a dombon ( ha nem szúr ki valamit, ami elvonja a figyelmét ) visszajön első hívásra, a többi kutyával, ha nem az ősellenségről van szó, finoman játszik.
Tegnap is treníroztuk, gyakoroltuk a leejtett falatka felkapkodását, ez már megy neki, ma pihenünk, mert rekkenő hőség van, de később, ha egy kicsit enyhül a meleg és ő is óhajtja és feltápászkodik a hűvös padlóról, ismételünk kicsit és bebetonozzuk az eddigieket.
Holnaptól azonban a figyelmen dolgozunk!
Szeretném elérni nála, hogy ha szólunk neki, akkor figyeljen, minden helyzetben.
Visszamegyünk az alapokhoz, elővesszük a figyelem témakört!
Eljött az idő, hogy ezt erősítsük.
Reggel elmegyünk egy újabb zsák falatkáért, amit a kiképzéshez fogunk használni, majd kezdődik a szuperintenzív engedelmességi tanfolyam a gazdik szervezésében és előadásában :)
A tanfolyam végén a résztvevők vakkantásban záróvizsgát tesznek.
A sikeres vizsgát csontos husival jutalmazzuk.
Pótvizsgának helye nincs, eb nem megy sehova sikeres vizsga nélkül!

2009. június 18., csütörtök

Szépítkezés

Az eddigi wellness programok - masszázs, relax, tanulás - kiegészültek szépészeti kezeléssel is.
Ági elvitte Lizit mani- és pedikűrre.
Első körben tanakodtak a kometikussal, hogy szájkosárral kéne a bevatkozást elintézni, de aztán annyira mintakutyaként viselkedett Lizi, hogy eltekintettek ettől.
Nem is volt gond, minden ment rendben, most már a körmök is szépek :)
Este is minden rendben ment a séta alatt!
Naponta változik!
Érezni, hogy jobban figyel ránk, sokkal érdeklődőbb, és jobbban kimutatja az érzéseit.
Vajon meddig lehet ezt fokozni :)
Ma valahogy átéreztem a helyzetét, azt, hogy milyen lehetett neki hozzánk kerülni.
Mi rajongtunk érte, és vártuk, hogy nála is legyen egy ilyen "viszonzás".
Nos, "Lassú víz, partot mos!", tartja a mondás, és esetünkben ez beigazolódott.
Minden séta élmény vele, minden reggel öröm lejönni és látni, ahogy a helyén fekszik vagy a lépcső előtt áll és várja, hogy menjek megdögönyözni!
Nagyon sokat fejlődött, és erre akkor döbbentem rá, amikor látom a dombon a többi kutyus gazdáit, akik már évek óta együtt vannak és mégis úgy gondolják, a póráz az egyetlen biztos kapocs köztük.
Persze lehetne mondani, hogy nálunk a falatka az összetartó erő, de akkor hogyan magyarázzam meg a spontán bújásokat, azt, hogy miért jön mellém, amikor megállok vagy leülök a dombon, amikor nem vár falatkát - azt ugyanis lehet látni, hogy mikor gondolja úgy, hogy a teljesítményét jutalmazni kell :)
Szerintem nagyon megszeretett minket, ahogy mi is nagyon megszerettük.
Mondjuk nekünk már szimpatikus volt a fotók alapján és a menhelyi látogatások alkalmával, de így, hogy itt van az életünkben, azt lehet mondani, hogy természetessé vált a jelenlélte!
Ötödik hete van itt, ami öt fantasztikus hetet jelent az életünkben.

Remélem, Lujzi is örül a Szivárvány-hídon állva és látva, hogy az utóddal milyen jól kijövünk :)

2009. június 17., szerda

Póráz mellett nyugodt séta és falatka falás gyakorlás

Kicsit treníroztuk a pórázon sétálást, mert fel kellett eleveníteni a kultúrált andalgás szabályait.
Tételesen:
  • nem tépjük ki a gazdi karját
  • nem tudjuk jobban, merre akar menni a gazdi
  • nem Károly bácsit sétáltatjuk
  • egyáltalán nem sétáltatjuk a gazdit
  • nem vonják el a figyelmet madarak, se nem botorkáló öregasszonyok, kerítés mögül vicsorgó blökik
Mentünk 400 métert hol hirtelen irányváltással vagy megállással akkor, amikor a gazdi elé került vagy al akart húzni valamerre.
Siker :)
Természetesen póráz nélkül más a helyzet, akkor csak hívásra kell visszajönni :)
Gyakoroltuk a földre leejtett kaja és falatkák kezelését.
Csak akkor veszi fel a kaját vagy a falatkát, ha azt mondom, "Tied!". Igaz, az elején még megpróbálta a "Gyere" szóval keverni, és próbálta volna begyömöszölni orcájába, de volt felügyelet személyemben, aki résen volt és figyelt.
A padlón hagytam egy falatkát, öt percig teljes erejéből figyelte a helyéről, majd lanyhult az érdeklődés.
Csak akkor szóltam, hogy felveheti, amikor megnyugodott.
Nagyon fogékony!

Nem is tudjuk, hogy hogyan lehet ekkora szerencsénk, hogy egy ilyen jó kutyus lehet a társunk, barátunk, családunk (falkánk) része!
Nem is hinné az az ember, akinek nincs kutyája, hogy mekkora öröm egy ilyen kis csodlénnyel együtt élni, sétálni, kirándulni!
Valahol szomorú, hogy eredeti gazdijától meg kellett válnia, nagyon sajnálom szegényt, hogy kénytelen volt a "kidobás élményét" megtapasztalni, ezért próbáljuk, ahogy előző kutyusunknál is jobbá tenni az életét.
Jó dolog azt is tudni, hogy nem egy vasketrecbe zárva kellett az átmeneti időt töltenie, hanem egy "panzióban" :), ahol rendesen törődtek vele!

Mondhatnak sokan sokfélét erre, nemtetszésüknek is hangot adhatnak, de ők vegyenek magukhoz egy ilyen fantasztikus kisnagyélnyt, és garantáltan megváltozik a véleményük!

2009. június 16., kedd

Vannak ilyen, és vannak olyan napok

Ma is csak harmadszorra tudtunk elindulni.
Nem csuda, meleg van.
De harmadszorra ült mint a kisangyal, megvárta míg ráadom a pórázt és éltanulóként jött mellettem.
Nem csináltam semmit, csak azonnal levettem a pórázt, amint nem figyelt.
Bejött :)
A dombon is nagyon cuki volt, szaladgált, nagyon boldogan, felszabadultan. Lovakat utánozva galoppírozott! Szerintem nagyon boldog, mert olyan édesen szökdécsel néha, hogy azt feltételezem, jól érzi magát :)
Aztán a haverokkal futkározott, de olyan sokat, hogy lógott a nyelve.
Igaz a tolakodó udvarlókat eréjesen leszereli, de sosem agresszív, csak határozottan odamorog!
Amikor láttam, hogy fárad, elindultam és jött utánam, aztán rohant előre.
Hirtelen leültem a domboldalba és vártam, hogy jöjjön!
Rohant vissza hozzám azonnal, ahogy észlelte, hogy ülök. El sem tudom mondani, milyen aranyos látvány, amikor rohan felém, és ezt nem 188cm magasból látom, hanem a dombon ülve az ő magasságából. Szinte vigyorog, úgy szalad vissza, én meg vigyorgok rá, és nagyon jó érzés, hogy a vigyoromra nem rohan el a nagyvilágba, vonyítva :)
Odajött, bújt és együtt bambultunk :)
Nagyon jó vele "időt tölteni" :)
Itthon gyakoroltuk a leejtett kaja felkapkodást, és mondhatom, nagyon fejlődik. Csak és kizárólag akkor veszi fel, ha azt mondom, "Tied!".
Nagyon okos!

2009. június 15., hétfő

Punnyadunk, de tanulunk

Csak dőlünk ide-oda a melegtől.
Lizi sem hozza a formáját, négyszer indultunk el, hogy egyszer ki tudjunk menni.
Lekötötte a figyelmét a szomszéd pakolása.
Most mennek nyaralni, és tolják tele a kocsit a csomagokkal, a kislányok jönnek a kapuhoz, hogy "Jaj, de édes, Lizi!".
Nem tudom, talán cirkuszban is fellépett Lizi, és úgy gondolta ezekre a szavakra, hogy a reflektorfényben van újra, és kénytelen a rajongók lelkesedését kielégíteni ugrabugrálással még a gazdi karjának kiszakításának árán is!
No nem, ehhez volt egy-két keresetlen reakcióm, amin elcsudálékozott, mert aztán ha negyedszerre, de sikerült a "zavaró tényezőket" kiiktatva elindulnunk.
A dombon is látszott, a hőség megviselte a kis tekervényeket a kobakjában, mert nem tudta hirtelen az elé táruló dombon, hogy mitévő legyen! Ment volna szaglászni, mert nyomta le a fejét, de hirtelen felfigyelt a rigókra, szóval mint egy gyerek, akit a suli után kiengednek rohangálni.
Hagytam, mert én is útáltam a napköziben, amikor a tanítónéni rikácsolva próbált megfékezni minket, hogy "Állj meg Gerzsonka, nem rohangál a jó gyerek a szünetben!".
Azt hiszem, ez volt az a pillanat az életemben, amikor megtanultam virtuálisan ordenáré módon nyelvet kiölteni!
Szeretném elkerülni Lizinél ezt, de azért azt kikötöm, hogy hívásra jöjjön vissza.
(Nincsen túl sok szabály, de azokat betartatjuk vele, már csak a miheztartás végett is.)
Ezt egyébként meg is tette, mert a nagy rohanás közepét megtörtem egy harsány "Gyere ide!" felkiáltással.
Azonnal jött, én pedig büszkén néztem körbe a nemlétező nézőkre, hogy hát igen kéremszépen, az én kutyám!
Rohangált, ha lecövekeltem, mellettem termett, szóval nagyon jól viselkedett!
Itthon pedig elkezdtük a tréninget.
Leültettem, letettem elé egy falatkát, és amint rá akart rabolni, azonnal felvettem előle.
Csak akkor engedem, hogy felkapja és megegye, amikor azt mondom neki, hogy "Tiéd!".
Mivel a dombon a kedves emberek mindenféle furcsa táplálékot elhajigálnak, és Lizi előszeretettel próbálta a napi adagokat a talált csontokkal és egyéb ételmaradékokkal kiegészíteni, gondoltam jó lesz tréningezni egy kicsit a kaja felkapkodást.
Nagyon jól vette az akadályt, mivel eljutottunk 20 perc gyakorlás után odáig, hogy ha eltávolodtam a letett falatkától, ő már rám figyelt és nem a kaját bűvölte, csak akkor termelte be, amikor mondtam, hogy "Tiéd!"!
Nagyon okos, néha ilyesztő, milyen fogékony, és az látszik, igazi egyéniség!
Persze a nagy mellényből muszáj néha visszanyesni egy kicsit, de alapjában véve minden rendben vele :)
.
.
.
Ha így folytatja, megtanítjuk írni, olvasni, beszélni és internetezni, hogy tudja írni a naplóját!
Addig majd dumcsizom vele és leírom, mit is gondol az élet lényegesebb kérdéseiről.

Ha egyszer bele tudnék nézni a kis buksijába és a gondolataiba!
( Lehet, elámulnék :) )

2009. június 14., vasárnap

Teljes az összhang

Már nincs enegedetlenség, nincs huncutkodás, nincs határokat feszegetés.
Figyel ránk, nagyon bújós lett, aggódva néz utánunk, ha elmegyünk itthonról, a felhőkig felugrik mikor megérkezünk, és a nyitott kapun nem kirohan, hanem előttünk "tekereg" és vakkant és bújik és örül.
Egyik pillanatról a másikra elképesztően nagyot változott!
Délután, míg Ági átment édesanyjához, addig a dombon bandáztunk, és találkoztunk egy kölyök ebbel, akivel nem igazán barátkoztak össze, így tovább indultunk.
Lizi legugyorodott, hogy elvégezze dolgát, én meg készítettem a kis nejlonzacsit, hogy kidobjam a kutyagumit a kukába. Mivel messze voltam, nem láttam a produktumot, ezért át kellett alakulnom vizslába, hogy felderítsem a kidobandókat.
Amíg "vadásztam" az áldozatra, addig egy járókelő - aki elég furcsa pillantásokkal nézte, ahogy a kezemre húzott kifordított nejlonnal kutyagumira vadászom - megpróbált összehaverkodni Lizivel. Amikor rájuk pillantottam, a hölgy megkérdezte, hogy megsimogathatja-e.
Mondtam, ha hagyja, akkor természetesen, mire elkezdte hívni Lizit.
Lizi ránézett, majd odajött mellém!
Azt hittem, felsikoltok örömömben! Hihetetlen jó érzés volt, hogy nem tudják csak úgy elhívni!
Majdnem megzabáltam!
Aztán találkoztunk Marcival az óriás schnauzerrel - még előző kutyánk, Lujzi játszott vele - aki már tíz éves, és már nem akart nagyon játszadozni Lizivel. De mivel elég hosszan beszélgettünk Marci gazdijával, így kénytelenek voltak haverkodni, ami Marcinál kimerült abban, hogy az árnyékban hűsölve hagyta Lizit "rajongani".
Aztán Lizi ezt elunta, és elindult a bokrok közé felderítő körútra.
Bármikor hívtam, azonnal visszajött.
Mondjuk felkértem, hogy ha eltávolodik valamelyik bokor mögé, akkor legyen kedves fütyülni, hogy tudjuk, merre van és nem valami furcsa kaját vagy egy frissen elejtett rigót majszol önfeledten.
Persze ezt nem volt hajlandó teljesíteni, de nem is tolt semmit az arcába.
Mivel másfél órát kint voltunk és a bokám is kezdett jelezni, hogy megtalálta a vérnyomásom, elindultunk haza.
.
.
.
Most durmol teljes erőből, de én azért is megdögönyözöm :)

2009. június 13., szombat

Minek nevezzem...

... mert kutyának igaz mondhatom, de annál ő több.
... mert kedvencnek is mondhatnám, de annál lényegesen több.
... mert kisállatnak is mondhatnám, de ennél is sokkal sokkal több!

Igazi társunkká vált, igazi családtaggá vált, igazi baráttá vált!
Ahogy írtam, valami megváltozott!
Nagyon erősen kötődik hozzánk, és nagyon nagy szeretettel néz ránk!

Imádjuk :)

Műcsont

Elmentünk vásárolni, ő kint maradt egyedül.
Sírt!
Megérkeztünk.
Örült!
Hoztunk neki műcsontot, ilyen csont formájúra préselt marhabőrt, amit most teljes erőből rág!
Nem kellett összeszoktatni vele, azonnal két mancsa közé fogta és most átszellemülten csócsálja.
Rágózik!
Teljesen kikapcsolt.
Megszűnt a külvilág, eggyé vált a rágókával!
Kutyarelax...

2009. június 12., péntek

Valami megváltozott...

... ami abból látható, ahogy közlekedik velünk.
Eddig is volt némi szimpátia, nem lehet mondani, hogy viszolyogva élt volna az elmúlt négy hetén mellettünk, de néhány napja valahogy másképp bújik, másképp örül, másképp figyel ránk.
Azt hiszem most fogadott el minket teljesen!
Lementem egy kicsit kertészkedni, Lizi fent maradt Ágival.
Amikor befejeztem és feljöttem, Ági mondta, hogy Lizi az annál az ablaknál, amelyik a kertre néz felágaskodott, nézett sírva kifelé és csak akkor nyugodott meg, amikor feljöttem és megdögönyöztem.
Nagyon jól esett :)
Olyan jó érzés úgy megérkezni bárhonnan, hogy tudom, itthon várnak Ágival :)

Ha most Lujzi lepillant a Szivárvány-hídról, remélem elégedett a kiszemelt utóddal :)
Mi maximálisan azok vagyunk!

2009. június 11., csütörtök

"Csak" a szokásos

Tömören a mai események időrendben:
5:00 - öröm a lépcsőfeljárónál, mert a gazdi álmosan lebotorkál, és dögönyözés igény kimutatás
5:10 - helyremenés, mert elég volt a reggeli masszázs
5:30 - könnyes vakkantással elköszönés gazditól, majd spontán bealvás
7:00 - másik gazdi üdvözlése a lépcsőnél
7:10 - újabb masszázs
7:30 - reggeli
8:30 - séta, de csak azért, mert a gazdi ezt szeretné
9:30 - érkezés a hotelhez, méltó fogadtatás különféle finom falatokkal, majd relax program
12:00 - ébredés, helyszín biztosítása
14:00 - séta, de csak mert gazdinak újfent ki kell mennie
14:30 - megérkezés, alvás
17:00 - vacsi
17:30 - másik gazdi üdvözlése
17:45 - üdvözlés vége, alvás
18:45 - eső elől meneküléssel fűszerezett séta ("Bárcsak megkérdeztek volna, hogy van-e értelme kimenni!" gondolása)
19:00 - gazdik szórakoztatása engedelmességi gyakorlatokkal (hogy örüljenek megint)
19:05 - jóból is megárt a sok, alvás


Gondolatai:
  • nem olyan rossz itt lenni, valójában elég jó a két kétlábú, és ugyan már nem kell harcolnom a pozíciómért, de azért még nem adom be a derekam minden helyzetben, bár kétségtelen, kifizetődő a jóviszony
  • az ellátmány kifejezetten jó, félpanzió kellemes környezetben, és a szakács is tűrhető tápot készít
  • rendet kell rakni az utcán, mert sokan nem ismerik a szabályokat, de majd én megmutatom nekik
  • a képzés is elmegy, ugyan néha sokat kell tanulni és ismételni, de összességében simán vehetők az akadályok
  • a rekreációs és wellness részlegre sincs panasz, különféle masszázsokkal színesítik a napokat
Összegzés:
maradok még egy kicsit, ki tudja, hová fejlődnek ezek ketten, akiknek ketten van annyi lábuk mint nekem egyedül

2009. június 10., szerda

Egyre jobb

Mikor megérkeztem, annyira örült, hogy csak 10 perc alatt tudtam lecsillapítani!
Egyre jobban örül, ha megérkezünk valahonnan, nem tudom meddig bírja ezt fokozni :)
Bár kétségtelen, nekünk is hevesen ver a szívünk, ha gondolunk rá vagy közeledünk haza :)
Ma arról beszéltünk Ágival a dombon, hogy Lizi milyen könnyen "csúszott" be az életünkbe elvesztett társunk után, enyhítve ezzel a veszteségünk fájdalmát.
Biztos neki is furcsa, hogy két kétlábú ennyire rajong érte :)
De azért annyira nem viseli meg a dolog, mert látványosan jól érzi magát!
Itthon ez abból látszik, hogy teljesen kiegyensúlyozottan közlekedik a lakásban, ha nyitva a bejárati ajtó, akkor úgy jár ki-be, mint ha komoly feladata lenne a terület védelme.
A dombon pedig látványosan boldogan rohangál, szaladgál, futkos ide-oda, szökdécsel, figyel ránk és ha megállunk, amint észreveszi, azonnal rohan vissza hozzánk, még csak hívni sem kell. Remélem, jól gondolom, ez már a "falkánkba" tartozás jele :)
Most dörög az ég, amit nem szívlel, kicsit fél!
Elém feküdt!
Én meg dögönyözöm :)

2009. június 9., kedd

Ma is egyedül itthon

Ma volt az első olyan nap, amikor reggeltől délutánig egyedül volt itthon, ráadásul a ház előtt.
Amikor kiléptünk a kertkapun, sírva vakkantott, annyira megviselte, hogy nélküle indultunk el, jött volna velünk. Ha ez így megy, nekünk kell majd tréning, hogy megszokjuk ezt az elválást :)
Mikor megérkeztünk, akkor volt csak öröm a javából, nagyon boldog volt, hogy újra itthon vagyunk!
Nagyra nyílt a szemünk, amikor megláttuk, hogy a kutyaházból jött elő! Eddig még nem volt rá példa, hogy bement volna! Ez szuper hír, mivel nem kell a kutyaház használatára szoktatni, ha esetleg megint úgy alakulna, hogy nem vagyunk itthon pár órát.
Kapott fincsi vacsit, majd ledőlt a helyén, kicsit még figyelt bennünket, aztán hirtelen összeragadtak a szemhéjai és elkezdett üvöltve horkolni! Jól kifáradt, gondolom egész idő alatt őrizte a házat teljes erőből! Úgy megnézném, mit csinál egész nap :)
Egy dolog nyugtalanító, nem ivott addig, amíg meg nem érkeztünk. Volt kirakva neki árnyékos helyre egy nagy adag víz, de nem érdekelte! Mondjuk előző kutyánk sem ivott, amíg egyedül volt itthon! Nem értem!
Tudja valaki, mi lehet ez?
Vacsi után pihent egy órácskát, majd kivittem a dombra sétálni.
Teljesen kicserélték, nem rángat, nem akar ellenkező irányba rohanni, hanem jön mellettem, amíg fel nem érünk a dombra.
Ott leül elém, és várja, hogy levegyem a pórázt, majd mikor azt mondom, "Mehet", elkezd futkározni. Felfut a domb tetejére, leszalad hozzám, elvégzi a dolgát.
A nagyobbat felszedem, és együtt visszük a kukához. Ilyenkor leül, megvárja, amíg ráadom a pórázt, jön mellettem a kukáig, majd leül, megvárja míg leveszem a pórázt és azt mondom, "Mehet". Akkor megint futkározik, és ha hívom, azonnal jön!
Nagyon édes!
A domb tetején, miután elvégezte a dolgait és kifutotta magát, megálltam azon a helyen, ahonnan ellátni egészen Budapestig.
Ott álltam, ő ment volna tovább, de amikor látta, hogy nem moccanok, visszajött és leült a lábam mellé. Ettől természetesen teljesen elolvadtam, és vigyorogtam a boldogságtól! Ő ült mellettem én meg guggoltam, néztük az előttünk elterülő tájat.
Kicsit dumcsiztunk, meghánytunk-vetettünk néhány fontos kérdést, amelyekről megfogadtuk hallgatunk mint a sír!
Utána bambultunk nagyokat, majd elindultunk haza!
Most fekszik a helyén, teljesen ki van merülve, és húzza a lóbőrt.
Ma nincs "kiképzés" csak pihenés!
.
.
.
Gondoltuk, de Lizi jobban tudta mi az esti program.
Ki akart menni, ami nem csoda, hiszen az egész napos folyadékmentes házőtzés után rengeteg folyadékot ivott, és gondolom jobbnak látta, ha kimegy csurizni.
Most is minden rendben volt a dombon, jött, szaladgált ide-oda. Ági közben felment édesanyjához, mi meg Lizivel mászkáltunk.
Kereste Ágit, és mikor végre megpillantotta, fénysebességgel rohant hozzá.
Nagyon jó volt látni, ahogy rohant Ágihoz és körülörülte :)
Most fekszik a helyén, remélem, teljesen kitikkadva :)

2009. június 8., hétfő

Mintakutya

Formálódunk, alakulunk, gyakorolunk, ismételjük az eddigieket, plusz nagyon megszerettük egymást!
Már vannak napok, amikor egyedül van itthon, és nem lakásban van, hanem kint a ház előtt!
Nincs probléma, mert a múlt héten megkezdtük a kiszoktatást.
Aznap, mikor barátaink jöttek Lizivizitre, a látogatás előtt elmentünk bevásárolni.
Mivel nagyon meleg volt és ha itthon vagyunk, akkor a bejárat nyitva van - nem a kertkapu - és ideje nagy részében az utca életét próbálja igazgatni, gondoltuk megérett az idő a ház előtti élet első lépcsőfokára fellépni.
Persze amint látta mire megy ki a játék, iszonyat kétségbeesett, helyben forgott körbe-körbe és ugatot, igazi méltatlan, vakkantásokkal, mintha azt akarta volna mondani, hogy "Micsoda eljárás ez kérem!".
Kemények voltunk, olyannyira, hogy autóval mentünk egy kört kb. 3perc alatt, aztán megálltunk a ház előtt és beléptünk egy örömtől ujjongó eb mellé! Azonnal megdögönyöztük, jó kiadósan, plusz kapott fincsi falatkát, amit elég gyorsan betermelt.
Eljátszottuk ezt háromszor, mindannyiszor egyforma reakciókkal részéről és részünkről.
Aztán elindultunk, mert kifigyeltük, hogy mielőtt még nem lát meg minket, ült a kapuban és szemlélte az utcát érdeklődve. Nem vonyított, nem szűkölt, nem akart felmászni a kerítésen, nem óhajtott Ausztráliába alagutat ásni, hanem figyelt és várt minket!
Nagyon meghatódtunk, főleg mikor megérkeztünk a vásárlásból, mert amilyen örömmel fogadott bennünket, az egészen szívet melengető volt!
Mivel minden rendben ment, ezért vasárnap is és ma is kint hagytuk a ház előtt, amíg nem voltunk itthon. Nem viselte meg a dolog, csak az elindulásnál mutatta ki nemtetszését.
Sírva ugatott, most már ezt a vakkantását is megismertük! Nagyon nem jó érzés hallani ezt a síró vakkantást és látni, ahogy fogja a kerítést és legszívesebben jönne utánunk, velünk.
Ha bevihetném magammal a munkahelyemre, gondolkodás nélkül megtenném, de sajnos nem lehet, így marad a várakozás.
Igaz nagy a bánat, de leírhatatlan az öröm, amikor megérkezünk!
Az a fogadási rituálé, ami ilyenkor lezajlik, eltart vagy 10 percig is :) Vakkant, boldogan "rohangál", ugrál örömében ilyen kergebirka módjára, cicaként bújik és várja, elvárja a dögönyözést, ami természetesen nem marad el.
Az nagyon jó, hogy nem csinál be örömében és nem egy kisebb tó vagy esetleg egy furcsa kupac vár minket :)
A dombon újra a régi, megint lehet vele kommunikálni és bevezettem egy új jutalmazási módszert.
Hívom, és ha mellettem van, leültetem és nagyon megdícsérem, de még azt is kimondom, hogy "Marad!" és csak ezután veszem elő a zsebemből a kekszcsontot és adom oda egy újabb buksi simogatás és "Okkkkóóóóóós" mondással. Majd lekötöm a figyelmét, hogy maradjon addig mellettem, amíg azt nem mondom, "Mehetsz!".
Kezdi kapisgálni, hogy mit is szeretnék, nagyon fogékony és együttműködő, mert csak kétszer próbált meg a falatka után elrohanni, utána már maradt és várta a feloldást!

Akármi is volt az engedetlenség oka pár nappal ezelőtt, mára rendeződött a helyzet :)

2009. június 7., vasárnap

Minden rendben

"Séta után"Mintha kicserélték volna :)
Nyoma sincs a pár nappal ezelőtti dacoskodásnak, már nem keres különféle indokokat, hogy ignorálhassa a kéréseinket, amihez kellett egy kis verbális és fizikális birkózás.
Gyakorlatilag addig nem mentünk tovább, amíg nem az történt, amit mi szerettünk volna, ellenkező esetben viszont azonnal jutalmaztunk falatkával és simogatással.
Ez hatásos volt, megtanulta, hogy nem ő irányít és mi is megtanultuk, hogy hogyan működhetünk együtt. Kezdjük érezni, hogy a gyors haladás után reálisan mennyit "várhatunk el" tőle, és nekünk is meg kell mutatnunk, hogy ő mennyit várhat el tőlünk.
Ha kell, akkor az alapokat erősítjük hosszú időn keresztül, így stabilan beágyazódik minden, ami a napi rutinhoz szükséges.
Amint ezeket már "tudja" és láthatóan van igény a további "feladatokra", abban az esetben mehetünk tovább, jöhet a suli.
Ma megvettük a Kutyakiképzők kézikönyvét, amelyben nagyon sok érdekességet olvastam a kiképzésről, módszerekről, a kutyák visszajelzéseiről, a befogadóképességükről stb.
Van mit tanulnunk nekünk is :)

2009. június 6., szombat

Visszaáll a "rend"

Nagyon gyorsan vált, már nem óhajt vezetni, nincs benne a "majd jól megmutatom nektek" szándék.
Nagyon érdekes volt a dombon, mert ahogy felértünk, kiszúrta a domb tetején a haverokat.
Látszott, hogy azonnal ment volna, a póráz megfeszült, ahogy az érdeklődése egyre erősebb lett.
Gondoltam, kivárom, amíg a szokásos rituálé szerint sikeresen a lábam mellé hívom, majd leültetem és leveszem a pórázt. Nem volt egyértelmű a siker, ezért mentem pár lépést távolodva a kiszúrt kutyusuktól. Ez bejött, mert hívtam, jött, leült és levettem a pórázt és mondtam neki, hogy mehet.
Erre elkezdett a haverok felé rohanni.
Kábé félúton lehetett, amikor csak annyit mondtam, hogy "Lizi, gyere!", mire a legtermészetesebb módon megfordult, és loholt vissza. Nem tudom leírni, mennyire örültem!
Ennyi volt, tanultunk mindannyian az előző napok eseményeiből.
Ő tudja, hol a helye a falkában, mi tudjuk, hogyan lehet hatásosan kezelni ezeket a helyzeteket :)

Most itthon gyakoroljuk az "ül-marad-eltávolodom és várok-gyere-ül + jutalmazást".
Szépen marad egyhelyben, vár és figyel, hogy mikor jöhet. Már 20. perce vár és figyel, úgyhogx ideje feloldani és megdögönyözni.
Elképesztően okos.

Tegnap itt voltak barátaink, Lizivizitre, és nagyon aranyos volt velük. Nem ugrált, nem ugatott, nem akart senkit leigázni, egyszóval édes volt. Bújt hozzájuk is, különösen Orsihoz, aki szerintünk beszél kutyául, mert olyan jó kapcsolatot alakít ki egy szempillantás alatt a blökikkel, ami ezt engedi feltételezni.
Ma Ági édesanyja volt nálunk ebédre, és Lizi vele is nagyon cuki volt, bújt hozzá mint egy kiscica, hízelgett és aranyos volt.

Ez történik

Kicsit elkeseredtünk pár napja, hogy nem minden megy olyan gördülékenyen, ahogy azt megszoktuk, de elgondolkodtunk, megpróbáltuk kívülről is szemlélni a dolgokat ezzel az egész helyzettel kapcsolatban.
Neki sem könnyű, új környezetettel, új emberekkel és ingerekkel kell(ett) megbirkóznia, és gondolom ezt feldolgozni és helyretenni magában nem lehet(ett) könnyű.
Viszont ahogy a falkában is, úgy nálunk is meg kell találnia a helyét. Ennek tükrében inkább örülnünk kéne, hogy ilyen visszajelzést ad a határok feszegetésével, mert ha jól gondolom, akkor ez annak a jele, hogy esze ágában sincs lelépni tőlünk, sőt :)
Úgy gondolom, és ebben a ma délutáni séta megerősített, hogy a jutifalatkás megerősítéssel addig kell gykorolnunk a behívást, amíg kialakul a stabil "engedelmesség".
Ma próbált a szagok irányába menni miután hívtam, mire megfordultam, és elindultam az ellenkező irányba. Erre azonnal mellettem termett és figyelte, mi fog történni. Mentem pár lépést, szólítottam, erre odajött, leült és azonnal kapott egy falatkával feltuningolt fizikális és verbális simogatást.
Nem szabad elkeserednünk, hiszen minden rendben van, csak valahogy nekünk is meg kell ismernünk és szoknunk őt, jobban ki kell tapasztalnunk a "viselt dolgait".
Persze furcsa, hogy ennyire akar dominálni, mert az előző kutyánknál nem volt ilyen törekvés, ő ebből a szempontból telejsen más volt.
Lizit nem az előző kutyusunkhoz akarom hasonlítani, nem is őt keresem benne, csupán az előző blökinkhez tudjuk viszonyítani, mivel a kutyás tapasztalatainkat belőle merítjük.
Nekünk is kell fejlődni, és nem szabad elkeserednünk, ha nem azonnal csinál mindent, amit addig könyörgés nélkül megtett.

Bizalmasan annyit leírok, a jövő kutyasétáltatását valahogy úgy láttuk, hogy Lizi, a tömzsi vizslakopó gurul előttünk, mi meg két 15kg-os kutyaeledeles zsákkal a hátunkon próbáljuk a lépést tartani vele, és minden behívás sikeréért egy komplett vacsit kell kiborítanunk elé.

A szeretet töretlen, imádjuk!
És ő is szeret minket, ez világos abból, ahogy jön és bújik :)

2009. június 4., csütörtök

Vajon mi történik?

Itthon minden megy rendben, ahogy azt gyakoroltuk, de kint a dombon nem az a Lizi van velünk mint eddig vagy itthon.
Kezdi sokkal jobban tudni, merre kell mennie híváskor, a szagok és a rigók vonzóbbak lettek nálunk.
Ha hívom, a következőképpen reagálhat:
  • egyből jön, leül a lábamhoz, megvárja a jutit és szalad, ha mondom, hogy mehet
  • egyből jön, megvárja a jutit és máris szalad tovább
  • egyből jön, nem vár semmit, csak szalad tovább
  • nem jön egyből, tovább szalad
  • nem jön egyből és minden elvonja a figyelmét, a jutifalat sem érdekli
A helyzet az, hogy napok óta az utóbbi három lehetőség közül válogat, és ami "megijeszetett" minket, hogy már a jutifalat is kezdi hidegen hagyni, így a tegnapi pórázos sétáltatásnál maradtunk.
Nagyon szeretne dominálni, látványosan megpróbál mindent, hogy ő kerüljön ki győztesként, ami különösen a dombon észlelhető, mivel szerintem már tudja, ott nem bírom megfogni.

Lehet, túl gyorsak voltunk, és nagyon hamar történt minden?
Lehet, több időt kellett volna hagyni az aklimatizálódáshoz?
És lehet, azért került menhelyre, mert viselkedési problémák voltak vele?

Esetleg az olvasók között van valakinek tapasztalata, hogy milyen módszert lehetne alkalmazni ilyen esetben?
Próbáljuk addig a sikeres behívást jutifalatkával erősíteni, amíg elhagyhatjuk a kajás kondícionálást?
Csináljuk lépésről lépésre, pórázzal kezdve, mindig kicsit tovább engedni és jutalmazni?

2009. június 3., szerda

Vissza az alapokhoz

Ma csak hosszúra engedett pórázon voltunk kint, mert nem óhajtottam rekedtre könyörögni a hangszálaim hívás közben, ami vagy tetszik neki vagy nem.
Vissza mentünk az alapokhoz, és gyakoroltuk az öt perces várakozási időt, amíg le nem higgad, plusz a "gyere" értelmével barátkoztunk kiadósan.
Mielőtt kimentünk volna, a lakésban minden rendben ment, de ahogy a kertkapuhoz értünk, máris rabul ejtették az illatok, szimatot fogott és hiába szóltam neki, rám sem bojszintott.
Ebben a pillanatban vettem le róla a pórázt és jöttünk vissza a lakásba Ágival. Még szaglászott kicsit önfeledten, aztán leeshetett neki a tantusz, ugyanis berohant és kérdően nézett rám.
No nem csináltunk western szemcsatát, hanem kerültem a pillantását, sőt, amikor nyomult, hogy most már tessék moccanni, mentem odébb.
Nem értette, türelmetlen volt, de megvártam, amíg lehiggad.
Amikor lefeküdt a helyére, megvártam, amíg teljesen megnyugszik. Ekkor kimentem a konyhába, aztán irány a fürdőszoba, de még véletlenül sem néztem rá.
(Közben meg úgy megdögönyöztem volna!)
Mikor láttam, hogy nem kezd idegesen pattogni, mentem a pórázhoz és hívtam. Azonnal jött, leverte magát a lábam elé és ülve várta, hogy feltegyem a pórázt.
Éreztem, megfogtam.
A dombig gyakoroltuk a "nem rángatást", a dombon pedig a "rövid pórázra engedést".
Amikor hívtam, kicsit magamhoz húztam, hogy legyen nyomatéka a szavaknak és amikor odajött, a juti sem maradt el.
Fél óra gyakorlás és már minden ment rendben.
Kicsit elcsudálkozott ezen az eljáráson, mert most nem futhatott olyan hosszan mint az elmúlt pár napban, de sebaj, lesz még futkorászás, ha nem lesz hívás felülbírálás részéről :)
Itthon az "ül-marad-eltávolodom, várok(már 20 percnél tartunk)-hívom-ül"-t gyakoroljuk lassan egy teljes órája óriási eredménnyel, lévén az első 3 próbánál már az első perc végén jött volna, de most már lassan 20. perce fekszik egyhelyben.
Bebetonozzuk az alapokat, ez bőven elég. Jó volt az intenzív együttlét, amikor a szabadságom alatt olyan sok időt töltöttünk együtt, legalább felmérhettem, mi mindenre képes.
Félelmetesen fogékony, nagyon gyorsan tanul, rengeteg foglalkozást igényel és elképesztően cuki :)

Hogy milyen okos, és mennyire másképp kell vele az előző kutyusunkhoz képest "közlekedni", azt hűen bizonyítja, hogy Lujzival egyetlen egy ilyen próbálkozást sem kellett kigyomlálni, míg Lizimackó feszegeti, keresgéli a határokat!
De ez nem baj, sőt, nem lesz gond, hiszen okos, nagyon kiegyensúlyozott blöki, nem sértődik meg, nem is bántódik meg.
Ahogy írtam az imént, azt vesszük észre, keresi, meddig mehet el.
Ha most egyértelművé tesszük a határokat és szerepeket, később nem lesznek olyan félreértések, hogy esetleg bele kéne képzelnie magát a falkavezér szerepébe, amely feladattal esetleg nem is tudna mit kezdeni, más kérdés, hogy ebbe nekünk alkalom adtán lenne némi beleszólásunk.
Mindannyian jól járunk, ha már most minden játékszabályt betartunk és betartatunk :)

Mindjárt vége a 20 percnek, jöhet a feloldás :)
Meg is történt, úgy rohant mint akit puskából lőttek ki! Leült elém automatikusan és várta az elismerést!
Most fekszik totál fáradtan a helyén és hamrosan elkezdi húzni a lóbőrt :)

Báránybőrbe bújt farkas?

Miután megérkeztünk a munkából, döbbenten láttuk, hogy az ágyra leterített takaró tele van szőrrel!
A párna, amelyikkel el volt barrikádozva az ágy, a földön volt, amit nem mi dobtunk le
Mivel egyikünk semrendelkezik a pléden találhatóhoz hasonló testtakaróval és a szőrök színe is legikább Lizi bundájának színére hasonlítanak, kénytelenek voltunk azt a logikus következtetést levonni, hogy a szőrök nem származhatnak mástól, csakis tőle!
Ezek szerint unta a luxusfekhely gyönyöreit, és az eddig jelzett ülőgarnitúra birtokbavételi szándékát megvalósította.
És a tegnapi kis huncutkodás sem a hormonok játéka volt ezek szerint, hanem kis próbálkozás az alfa szerep átvételére?
Hinnye a kiskeservit :)
Nem uncsi az élet mellette :)
Lesz ma falkatréning alfa-dominanciával erősen fűszerezve :)

2009. június 2., kedd

Június 2. Az Engedetlenség Napja

Lizinek is vannak olyan napjai.
Ma nem tudta a szófogadás mellszobrát alakítani a dombon, inkább valami csökönyös ornitológushoz hasonlított.
Hívtam, de ő csak ment, szaglászott, kutatott és legfőképp a rigókkal próbált meg valamilyen testi, pontosabban fogi kontaktust kialakítani.
A rigók nem hajlottak érthető módon a fogás felé, így Lizi kénytelen volt minden erejével a "feladatra" koncentrálni.
Nem értem, pedig kapott reggelit és vecsernyét is. A vecsernyét én magam adtam neki oda, tudom igazolni azok előtt, akik esetleg valami más információt kapnának Lizitől.
Szóval hívtam, de csak harmadikra, negyedikre jött vissza, egyre határozottabban szólongattam - mire a lakótelep erkélyei kiürültek, a lakók idegesen csapkodták maguk mögött az erkélyek ajtaját - de ő csak ment és úgy csinált mint akinek halaszthatatlan dolga akad a bokrok legmélyén, valami olyan, ami lényegesen fontosabb mint a gazdival a jó viszonyt ápolni.
Aztán nagy kegyesen elémpenderült egy laza dupla dupla leszúrt riccbergerrel, és hanyagul ledobta magát a lábam elé.
No ez feltette az i-re a pontot, gondoltam kis naivan, és hozzákezdtem elmagyarázni az alapvető viselkedési szabályokat, dombon tartózkodás idejére!
Nem igazán hatotta meg, csak nézett rám egykedvűen.
Biztos gondolta magában, hogy "Mondjad csak kétlábú, azt hiszed nem tudom! Csak hát te nem tudod, hogy a szagok kergetése, a felderítés, a rigók mint ősellenségek kergetése lényegesen fontosabb annál, mint hogy valamelyik esetlen lábad mellé levágjam magam!".
Gondoltam nem eszik olyan forrón a kását, és jön még az én utcámba őnagysága, így nem volt mit tennem, vártam, figyeltem az eseményeket, akár a prédáját leső sólyom nagy magasságból.
Szaladt jobbról balra, balról jobbra, előről hátra, hátulról előre, nem igazán törődött velünk.
Aztán elkövette élete eddigi legnagyobb hibáját, amikor nekem hátat fordítva valami eldobott kaját, egy meghatározhatatlan maradékot elkezdett majszolni a legnagyobb nyugalommal, mondhatni a magabiztosságtól már felelőtlen nemtörődömséggel.
Kb. öt méterre lehettem tőle, de szerintem ahogy mellé ugrottam, az tuti olimpiai aranyérmet érdemelne.
Kicsit fel is hördültem, mint vívók a bevitt találat után, majd ezzel a lendülettel elkaptam a nyakánál és rápirítottam, hogy mit képzelsz te bitang, hej!
Rettentő pipa lettem, hiszen dolgozott bennem, hogy nem tudom mit evett meg, féltettem, nehogy valami olyat faljon be a kis habzsolháp, amitől baja lehet, és persze az engedtlensége miatt is volt némi értetlenség bennem.
Mondjuk ha éppen csúcsformában van, szót fogad és nem akarja bepróbálni, hogy meddig mehet el, akkor is így reagáltam volna, mert szerintem a kaját nem az utcáról kell összeszednie.
Az engedetlenséget meg ki lehet oltani másképp is. Falatkatréninggel :)
Szóval ott voltunk a helyzetben, adott volt a szituáció, Lizi megszeppenve a földre lapult, én fogtam a grabancát - és nem szorítottam, hanem csak határozottan tartottam - és verbálisan morogtam rá, ő meg lapított mint perzsaszőnyeg a mosodában.
Mondtam neki, hogy "Mit csinálsz, nem szabad!".
Hatásos volt, Ági mondta, látszott Lizin, hogy teljesen meg volt szeppenve.
Utána elindultunk, de már nem az előző forgatókönyv szerint.
Jött mellettem, és ha kicsit is eltávolodott, jött vissza. Rögtön megdögönyöztem, mert nem jó, ha úgy gondolná esetleg, hogy nem lehet a jóviszonyt helyrebillenteni :)
Aztán megint eltávolodott, mert kiszúrt egy haver blökit, de csak egyet kellett szólnom, és máris mellettem volt.
Nagyon megdögönyöztem, és ahogy pislogott rám, látszott, hogy minden rendben :)
A másik kutyus gazdija mondta, hogy a kutyája meg van kicsit delejezve a szukák miatt, ugyanis vannak páran, akik most tüzelnek, és náluk a kutyája szívesen tiszteletét tenné!
Ha nem mondja, akkor is világos volt, hiszen félreérthetetlen módon, teljesen egyértelmű jelzésekkel próbálta Lizit egy pajkos kergetőzésre invitálni.
Emlékszem, ez volt az a jószág, aki Lizit már az első találkozásnal le akarta teperni egy huncut gondolattól fűtve!
Ekkor értettem meg, hogy mi ez a látszólagos önfejűség Lizinél!
Emlékszem, előző kutyánknál, Lujzinál is voltak ilyen periódusok, már az ivartalanítást követően, amikor az aktuális tüzelés idején ő sem volt teljesen százas.
Szegény, már a "szidalmazás" alatt is rossz volt nekem belül, hát még amikor rádöbbentem, hogy mi a helyzet!
Szegény mackó, dolgoznak a hormonok benne, az ötször nagyobb kétlábú meg rárohan morogva.
Nem tudom, hogyan reagálnék, ha egy ötször nagyobb egylábú teremtmény robogna felém furcsán rikoltozva és nyomna le a földre valamelyik testrészével, mialatt én éppen egy nekem tetsző falattal foglaltoskodnék, közben meg valami számomra teljesen érthetetlen dallamot fújna a fülembe egy centiről, amiről ő látszólag meg van győződve, hogy annak úgy kell lennie! Azt hiszem, gatyát kéne cserélnem!

Most itthon vagyunk, minden rendben, kicsi nyugtalanság ugyan van még, de nem foglalkozom vele olyan nagyon, sőt, inkább ha jön és bújik, próbálom nyugtatni.
Biztos jól esik neki, mert bealudt :)