Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. július 31., péntek

És tudja

A rutinként beépülő napi rituálékat már fejből tudja.
Nem kell szólnom, csak leakasztom a pórázt, és máris szalad, nem szólok semmit, és leül elém, az ajtónyitásnál is vár, különben nem csinálok semmit. Tudja nagyon jól, mi a menetrend, de az utcán és a dombon elmerül a gondolataiban.
Ma délután hasított belém a felismerés, hogy a kutyánk nem azért nem jön hívásra, mert engedetlen, nem azért rohan a madarak után fejvesztve mert velünk ki akar tolni, hanem egész egyszerűen a figyelme annyira elkalandozik, mint ha valami egészen más műsort nézne, és nem azt, amit mi.
Mentünk fel az utcánk tetejére, és mint minden úton átkelésnél, először le kell ülnie mellém, és csak akkor indulhat ha látom, tiszta az út és mondom neki, hogy mehetünk.
Ma meg áll mellettem, nézelődik, valami hangfoszlány eljuthatott agytekervényeinek mélyére, mert csóvált, de egész egyszerűen nem volt hajlandó leülni. Hiába szólongattam, hiába füttyentettem, hiába cöcögtem, nem reagált. Erre bekopogtam a feje tetején, hogy ellenőrizzem, otthon van-e még!
Úgy tűnt igen, mert felfigyelt rám és leült. Igaz kicsit nehezményezte az eljárást, mert látszott, szívesebben maradt volna a belső mozivászon előtt, ahol ment valami rettentő fontos, érdekes film, de ahogy a művelt francia is mondaná, "Szeláví, az élet nem habos torta!".
A gazdi az első, utána jöhet minden más, madarak, ellenségek, haszontalan járókelők, pajkos blökik, "csábító" "illatok"...
Az esetek nagy százalékában nincs is gond, de vannak olyan helyzetek, amikor egész egyszerűen látványosan nincs ott velünk! A figyelme totál másra összpontosul, látványosan nem jut el a tudatáig, hogy ki(k) van(nak) mellette, és mit is mond(anak) neki.
Úgy megnézném ilyenkor a gondolatait :) Vajon mi járhat abban az édes kis búrájában?
Utánanéztem a pórázon sétálás trenírozásának, és arra jutottam, hogy mindenek előtt azt kell elérni, hogy kint az utcán/dombon is úgy figyeljen, hogy ha hívjuk, akkor jöjjön, akármilyen helyzetben is van.
Figyelem tréning, pórázon sétáltatás tréning a következő tanterv, mivel a behívás működik, a dombon is ül-fekszik, falatka megerősítés minimális, dögönyözős elismerés maximális :)
Persze nagyon jól viselkedik, mert ha nem hívjuk és ő előreszalad, majd visszanéz és látja, hogy nem moccanunk, akkor lohol vissza, leül elém, és várja az elismerést :) Ami nem marad el!
Nagyon bírjuk a kis tündért, egyre aranyosabb, már játszik velünk, a torreádorosdi sem vált ki belőle valamiféle harcos játékot, szóval egyre cukibb :)
Nagyon klassz, hogy itt van velünk :)

2009. július 28., kedd

Változás

Valami megint megváltozott.
Eddig is nagyon édes volt, meg bújt, meg figyelt ránk, de most megint változott a művésznő!
Más a tekintete, másképp néz ránk, másképp közlekedik itthon és a dombon is.
Eddig nagyon kúl volt, és azt hittük, hogy nagyon laza a kutya, teljesen macsó. De az utóbbi napokban derült ki, hogy nem egészen így van.
Most kezdi megmutatni, hogy ki is ő, és milyen is ő valójában.
Eddig nagyon tetszik :)
Ha ez így megy tovább, akkor nem is merek belegondolni, hogy hova tud fejlődni ez a kisnagy lény :)
A dombon is édes, ugyan a madarak maradtak ősellenségek, akiket mindenáron, még akár a gazdiktól elfutva is meg kell semmisítenie, de ha hívjuk, akkor már az esetek 95%-ban azonnal fordul vissza és lohol hozzánk.
A többi kutyussal nagyon aranyos, vannak még domináló mozdulatai, de már nem feltétlen óhajt lebirkózni minden ebet.
Sajnos pórázon még mindig rángat, egy hosszabb séta így felér egy gyúrással, a bal kezem be van durranva akár egy díjbirkózónak. Ezen kell még csiszolni kicsit, mert ha hosszabb távra akarjuk vinni, olyan helyre, ahol nem lehet elengedni, akkor nem feltétlen lenne jó versenylóként megérkezni akárhova.
De nem lesz gond, kicsit hosszadalmasabb eljárás lesz, de majd megtanítjuk a módit.
Ma voltunk dokinál, egy kis bűzmirigy, fültisztítás és féreghajtó tabletta végett. Jól viselte, még a kellemetlen résznél sem acsarkodott, pedig ha belegondolok, hogy én mit szólnék fordított helyzetben, de hagyjuk.
Az autóban még mindig nagyon izgatott amikor elindulunk, viszont ahogy közeledünk az ismerős terület felé, és a megszokott illatok és szagok megcsapják az orrát, már nyugszik is meg, és az idegesség átcsap örömbe :)
Előbb de lehet, utóbb meg fogja szokni, hogy nem adunk túl rajta :) Ha tetszik, ha nem :)
Persze nem mindig felhőtlen a kapcsolatunk, pár napja kapott egy taslit, mert suttyomban elkezdett rágni valami elejtett csontot. De olyan ravaszan, hogy a hátunk mögé settenkedett, majd szép halkan elkezdte betermelni a talált zsákmányt. Ágival beszélgettünk éppen, amikor halljuk az egyre erősödő csámcsogást.
Mivel az elmúlt időszakban felszedett pár kilót - szigorúan az előírt optimális, nőstény vizslakopók számára tudományosan meghatározott testtömegindex határértékén belül maradva - és ráadásul a vacsi utáni séta alatt történt, felment a pumpa mint a "Szaffi" c. rajzfilmben az őrnagynak, és meglegyintettem rágás közben a pofiját - hozzá kell tennem, nekem fájt, pedig inkább hasonlított egy határozott simításhoz a mozdulat - majd felnyitottam az ajkait fogászati beavatkozás céljából, a még fellelhető csont darabkák kipiszkálására.
Meghökkent, de nem okozott benne semmilyen törést, és tudta, hogy miért volt ez
Majd higgadtan elmagyaráztam neki, hogy ez nagyon csúnya szokás, meg nem lehet tudni, hogy ki, milyen célból, milyen "szósszal" ejtette el a csontot, aztán felvilágosítottam, hogy az ilyen felelőtlen táplálkozásnak milyen hatásai lehetnek az egészségére nézve.
Vette a lapot.
Harag nincs, szerintem megértette.
Persze néhány pillanat múlva, amikor már elszállt az előző esemény rossz szájszaga, és bújt, akkor megdögönyöztem, de kiadósan, sőt, nyílt terepen elkezdtük az ül-fekszik-ül, ül-fekszik-marad-gazdi elmegy, addig kutya marad-kutya hívása gyakorlatokat, igen jó eredménnyel :)
Tetszett neki, mert az elismerések, dögönyözések és az aranyfalatkák - frolic típusú húsos drazsék - megtették hatásukat :)
Minden renden azóta is, nagy az összhang.
De azért majd megint elbeszélgetek vele mint gazdi a kutyussal, ahogy azt az érkezése után pár nappal tettem.

2009. július 23., csütörtök

Még élünk

Na nem a harapás miatt lapítottunk eddig, hanem az élet úgy hozta, hogy csak most jutott idő írni róla. A "harapás" már a múlté, nincs benne semmi agresszió!
Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy leírni nem egyszerű, ezért csak röviden néhány érdekes momentum.
  1. Tévézik
    Miközben kapcsolgattuk a tévét, egy pillanatra felkapta az egyik csatornánál a fejét, és olyan elszántsággal figyelte a rajzfilmet, hogy nem mertük elkapcsolni.
    Valami donáldkacsa rajzfilmet vetítettek, amelyben a kacsa valami furcsa hangon beszélt, ami teljesen lebilincselte Lizit! Félrebillentette a fejét, és ide-oda tekergette, annyira koncentrált. Elképesztő volt.

  2. Stabil tudás/engedelmesség
    Ül, fekszik a dombon, hívásra jön, figyel ránk, bár az időjárás és a madarak tudják befolyásolni, de összességében ennyi idő elteltével nagyon sokat fejlődött jó irányba és úgy tűnik, nem is akar visszafelé haladni.

  3. Játék
    Kapott egy kutyáknak fabrikált spéci tekert ronygot, amivel elkezdett önfeledten jáétszani.
    Már nem csak lökdösi a helyén ha éppen a nagy helyezkedésben zavarja, hanem hozza büszkén, mutatja nekünk, incselkedik velünk, és hív minket játszani :)
    Ez annak a jele, hogy egyre jobban érzi magát itt? Reméljük!!! Mi nagyon élvezzük, hogy itt van :)

  4. Fejlesztés
    Elérkezett a pórázon kulturáltan sétálás ideje.
    Borzasztóan elkezdett rángatni újra, így az elkövetkezendő időszakban azt fogjuk gyakorolni, hogyan kell a gazdik karjait a helyükön hagyni és nem kitépni a nagy igyekezetben!
    Nem lesz gond, eddig sem volt :)
Tömören ennyi.
Most megyek, hogy kicsit trenírozzam, mert látványosan rám vár :)
Fekszik, keresztbe tette a lábait maga előtt és azon pihenteti a buksiját, közben engem bűvöl, hogy menjek már mert elkezdődött a tanóra :) Ezt most azzal nyomatékosította, hogy mellettem termett és figyel, mikor indulok már :)

2009. július 14., kedd

Harap?!

Ma harapott.
Na nem kapta le a kezem, de jelezte, hogy vannak fogai.
Vér nem folyt, és sérülést sem okozott, csupán a játék hevében kicsit erőteljesebben ragadta meg a kezem.
Akkor történt, amikor azt játszottuk, hogy amikor mellém ért, akkor kicsit megpörgettem, kicsit ellöktem magamtól, amitől elkezdett körbe körbe futni és amikor közelembe ért, ugrott és próbálta a kezem elkapni. Eddig nem is "fogta" meg, hanem csak jelezte, hogy a közelemben van, de ma rákapott a kézfejemre.
Kicsit meglepődtem, mert ilyet eddig nem csinált, ugyanakkor visszaemlékeztem, hogy tegnap egy kölyök - ha jól tudom a fajtát - pitbull próbált vele játszani, és a nagy lelkesedésben mindig meglökte Lizit, amitől Lizi olyan ideges lett, hogy azonnal leteremtette a blökit. Persze nem durván, csak jelezte, hogy ebből neki elege van, 35 fok meleg, 30 perc intenzív futkorászás után már nem óhajt egy ereje teljében lévő blökivel duhajkodni, és különben se lökdössék őt, mert ő a domináns egyed, majd jól megmutatja, hogy ilyenkor mi az eljárás.
Valahogy olyan, mint ha ez a lökdösődő játék, amire eddig nem reagált ennyire érzékenyen, átcsapott volna egy dominancia harcba.
Ez eddig rendben van, de ne már a majom rázza a ketrecet, szerintem nem foghat rá senki kezére így, főképp a dominálást kell elfelejtenie, ezért elhatároztam, kidolgozom egy tervet erre a "problémára".
Kifundáltam roppant agyafúrtan, hogy még erőteljesebben játszom vele ezt a játékot, de úgy, hogy amikor bepörögne és ráfogna a kezemre, azonnal nyújtok neki egy falatkát és megsimogatom, hátha kioltom ezzel a helyzet félrediagnosztizálását nála.
Sikerült megfordítottam a helyzetet!
Alig hittem el, hogy az első pár beidegződött mozdulat után már nem akart fogni, hanem várta a jutalmat, és úgy 53kg falatka után és kábé két teljes óra masszázst követően már esze ágában sem volt fogakkal fogni.
Elképesztően jó, hogy ennyire kezelhető :)
Meg lehet zabálni, annyira cuki.
Lehet, egyszer lesz nálunk az ebéd menüjében rántott Lizicomb?

2009. július 13., hétfő

Eben guba

Azaz mégse, mert nem guba rajta! Még hullik a bunda, de már nem intenzíven. Néhány helyen maradt még a melegítőből rajta, de hamarosan lejön róla, és akkor már nem kell fésülni a dombon.

Nyugodtabb lett. Lehet, csak a meleg miatt?
Élénk, fürge, érdeklődő és vitális, tehát nem hasonlít semmilyen elfekvőhöz vagy a krónikusan beszedáltak rehabilitációs központjának egyetlen lakójára sem. Egyszerűen csak nyugodtabb lett.
Persze ehhez azt hozzá kell tenni, hogy lefárasztjuk rendesen, mivel minden séta felér egy élsportoló edzésével, annyira lefárad.
Jó nézni, ahogy a séta kezdetén még szétveti a sok erő, amit szabadon akar engedni, aztán néhány kör - kb. 37000 méter - megtétele után egyre lassul, míg a végén már "alig vonszolja magát" :) Persze egészséges kereteken belül tartjuk a rohanást, mert ilyenkor, amikor látjuk, hogy fárad, nem kezdjük el kereplőt a fejünk felett tekerve kergetni hosszú kilométereken keresztül, a kitűzött időt és távot teljesítendő, mivel nem az ájrondog versenyre akarjuk felkészíteni.

Azt is jelzi, ahogy ma is jelezte, hogy tanulna, és a tanár ne késsen a tanóráról mert nála már becsöngettek és jöhetne egy kis gyakorlás.
Nagyon aranyos, mert látszik, mikor figyel teljes erőből és ilyenkor az is látszik, minden idegszálával azon van, hogy a feladatot jól teljesítse. És az elismerés, a juti nagyon kedvére van!
Megkapja a falatkát de utána nem megy el, hanem még a dögönyözés részét is begyűjti :)
Meg lehetne zabálni :)

2009. július 12., vasárnap

Édes kis mackó

Gyönyörű.
Az egész kis lény egy nagy csoda :)
Nagyon okos. Jelzi, ha tanulni, gyakorolni akar vagy éppen egy kis dögönyözésre van szüksége, ugyanakkor azt is egyértelműen értésünkre adja, ha elege van belőlünk és inkább durmolna.
Ha inkább durmolna, de hívom, akkor ugyan jön, de már félúton látszik, hogy a szeme sarkából a helye felé sandít, és ahogy megsimogatom, azonnal menne a helyére :)
Igazi kis egyéniség :)
Jó, hogy itt van :)

2009. július 9., csütörtök

Sétakocsikázás

El kellett mennünk Pilisvörösvárra, és gondoltuk, elkezdjük hordani magunkkal Lizit, ahova csak lehet.
Amint megneszelte, hogy autókázunk - látta, ahogy a csomagtartót készítem elő - nagyon izgatott lett. Körbe körbe rohant a kapu előtt és látványosan nagyon izgult, hogy most mi lesz. Vajon megint elmegy a gazdi, itthon marad egyedül vagy mi lesz?
Amint bepattant a csomagtartóba, máris világos volt számára, hogy jön velünk.
Csakhogy nem nyugiban mélázott ki az ablakon, nem nosztalgiázott ifjú kora pajkos kergetőzésein, hanem nagyon, nagyon nyugtalan volt, zihálva lihegett és szűkölt. Mivel előrelátóan betettem pár marék - úgy 3,62 kg - falatkát a szütyőmbe, gondoltam, megállok és néhány gyengéd simogatással, pár nyugtató szóval és egy adag falatkával elveszem a rossz kedvét.
Nem sikerült, végig maradt a nyugtalanság.
Aztán amikor megérkeztünk és kijöhetett, akkor is maradt végig mellettem.
Nagyon úgy tűnt, fél, hogy el kell mennie tőlünk! Persze mondtuk neki az úton, hogy nyugi, nincs az a szelence, amiért odaadnánk bárkinek, meg hogy most már tuti velünk marad amíg az ideje ki van szabva, de nem akarta elhinni,
Bezzeg itthon, amikor megérkeztünk, sétáltunk a dombon az ösmerős szagok között, de főleg, miután látta, hogy elindulunk a ház irányába és a kapu nem távolodott hanem közeledett, hovatovább még át is lépjük a kaput és irány a lakás, plusz egy hatalmas műcsont is landol előtte, na akkor leesett a tantusz, hogy mi is történik itt valójában :)
Most tiszta erőből durmol, látszik, minden rendben, nincs egy cseppnyi feszültség sem :)
Jaj, ha tudná, hogy nem kell izgulni, nem engedjük el magunktól, nem hagyjuk el soha, sőt, ha tudná, mennyire szeretjük, meg sem fordulna ilyesmi abban az édes kis buksijában!
De sebaj, az idő nekünk dolgozik, szerintem nem lesz gond, rájön, hogy nincs értelme nekiszomorodni sem beleesni nagy kétségekbe és búslakodásokba, semmi esetre sem elkeseredésbe, és akkor majd nem lesznek ilyen rossz pillanatai az autóban :)

2009. július 6., hétfő

Ül-fekszik-ül-fekszik-ül...

Stabil a tudás, lendületes, előre mutató fejlődés - nem vissza - határozottan barátságos viszony ápolás a gazdikkal, érdek és falatka mentes bújások, dominancia mentes életvitel.
A napi rutint álmából ébresztve is felmondja akár visszafelé is, csukott szemmel ül, fekszik, marad.
Amikor dolgozom vagy írok valamit a leptopon, elém heveredik vagy bebújik az asztal alá, szorosan mellém.
Amikor megérkezünk munkából vagy bevásárlásból, annyira örül, hogy ugrál.
Csak azok az ellenséges élőlények, azok a fenemód furfangos madarak, azok az agyafúrt szárnyasok ne lennének a dombon, akik teljesen ki tudják zökkenteni a gazdikra koncentrálásból.
Hogy eltereljük a figyelmét ezekről az ádáz gaztevőkről, kipróbáltuk a dagi gazdi kutyasétáltatást hosszú perceken keresztül, hogy jól kifárasszuk.
Álltunk a domb közepén, hol északnak, hol délnek fordulva, ami Lizinél azt eredményezte, hogy ide-oda rohant Hikari express sebességgel. Mikor már vonszolta magát, elindultunk a bokrok felé, ahol fent említett szörnyetegek laknak. Azt hittük, most, hogy szinte szigetelő szalaggal kellett a nyelvét visszaragasztani, most nem rohan 189 km/h-val a bokrokhoz.
Tévedtünk.
Ahogy a bokrok közelébe értünk, azonnal elkezdett rohanni 189 km/h-val és üldözte az ellenséget.
Hm. Nehéz lesz leszoktatni erről, de amíg kezelhető, tehát hívásra visszajön, addig nincs gond.

Egyébként minden nap, érezhetően változik, egyre jobban nyit felénk, és nem csupán a lényéből fakadó kedvességgel viszonyul hozzánk.
Ez nagyon nagy elismerés részéről, ez a legjobb visszajelzés, amit csak adhat :)
A lakást természetesen teljesen belakta, védi a területet, amint megkezdi a külszolgálatot.
Bent nem acsarkodik, a vízipisztoly hatásos :)

2009. július 5., vasárnap

Tévézik

altatótabletta
Ma volt egy híradás a frizbiző kutyák versenyéről a tévében, és legnagyobb megdöbbenésünkre Lizi felpattant, a tévé elé rohant és felágaskodva nézte a riportot. Alig hittük el!
Természetesen mi is vettünk neki egy frizbit néhány hete, de az eldobás után mehettünk mi a korong után. Annyira nem érdekelte, hogy az már fájt!
De most, a riportot olyan érdeklődéssel figyelte, mint ha tudósítást kellett volna írnia a látottakról valami újság számára. Lehet, a környék kutyái üzemeltetnek egy "Mai Vau" c. napivakkantást, amiben hírül adják egymásnak az innen-onnan szerzett infókat?
Soha nem lehet tudni, de ez a mai tévézés erősíti ezt a hipotézisünket!
Aztán ahogy más témára váltottak, egykedvűen a helyére vonult és nagyot ásítva bealudt.
Nem nagyon játékos, előző kutyusunk ebből a szempontból teljesen más volt, imádott labdázni, vagy az eldobott botokkal visszarohanni, a karóráról tükröződő fényecskétől pedig olyan izgatott lett, akár egy szaftos vadkacsától.
Lizi nem ilyen, egyelőre, mert azért a torreádorosdi és a kötélhúzás néha felmerül délutáni foglalatosságként, de ezektől eltekintve nincs rágyógyulva egyéb játékokra.

Lehet, egyszer meg fogjuk zabálni!

2009. július 4., szombat

Hőség

Ugyan nem volt eseménnyel teli nap, lévén ebben a fülledt hőségben nem csak mi, hanem Lizi is maga alatt volt, teljesen alulmúltuk magunkat aktivitásban.
Még a dombon is csak kóvályogott szegény, de mi sem óhajtottuk megdönteni a távgyaloglás olimpiai rekordját. Igaz, egy kis fekete uszkár megfuttatta, de utána annyira apatikussá vált, hogy jobbnak láttuk elbúcsúzni és elindulni a domb másik végébe.
Ott nagy szerencsénkre összetalálkoztunk egy angol bulldog-gal, aki ugye híresen rosszul tűri a meleget, ami nekünk épp kapóra jött egy kis nyugis andalgásra.
Ki is használtuk az egy helyben ácsorgást, és a ma vásárolt bundamentesítő készülékkel elkezdtük a hullásra ítélt szálakat akkurátusan kifésülni belőle. Nagyon tetszett neki, és hatalmas adagtól szabadítottuk meg.

Most piheg a helyén, meg sem fordult a fejében, hogy tanuljunk.

Ahol a trimmelőt vettük, éppen ott voltak a Pilis-Budai Kutyások-tól + két blöki, akik kérik, hogy aki csak teheti, segítsen, fogadjon örökbe kutyust, mert helyhiánnyal küszködnek.
Elérhetőségek itt http://www.pilisbudaikutyasok.hu/szeretnek_egy_kutyat.htm

2009. július 3., péntek

Vedlés

Minden rendben a bundájával, csak vedlik, kegyetlenül! Úgy hullatja a szőrét, akár egy hosszú szőrű kutyus.
A lakás lassan egy birkanyíró telephez hasonlít.
Kapott egy szőr- és bőrápoló természetes anyagokból összeállított tablettát, amitől gyorsabban végbemegy a folyamat! Csak nehogy túl jól menjenek a folyamatok :)
Kap egy kis vitamin bombát, ebből baj nem lehet :)
Amikor induláskor betettem a kocsiba, nagyon nyugtalan lett, lehet, az jutott eszébe, hogy most otthagyjuk valahol. Izgatott volt az állatorvosnál, és mialatt jöttünk haza.
De amint ismerős illatokat hozott az autóba a légkondi, máris megnyugodott! Szegény, elég rossz lehetett neki, amíg meg nem győződött arról, hogy nem kell idegen helyen maradnia, hanem jöhet vissza a kis helyére!
Még nem tudja a kis butus, hogy nem engedjük el, ragaszkodunk hozzá!
Majd rájön :)

2009. július 2., csütörtök

Kopaszkutya

Ma iszonyatosan hullott a szőre.
Néhány napja tapasztaljuk, hogy elkezdett hullani a szőre, de ma a dombon, miután az eső után a nedves fűben jól meghempergőzött és utána megdögönyöztem, hatalmas mennyiségű szőr maradt a kezemen. Megnéztem, ha megfogom egy kisebb területen a szőrét és elkezdem húzni, mi történik.
Jött ki az a mennyiség, amit megfogtam.
Ági felhívta az állatorvost, hogy ez mi lehet és hogy emiatt rohanjunk-e oda a rendelésre, de azt mondta, hogy ráér holnap is. Remélem, semmi komoly és csak az extrém párás levegő és a hőség mellékhatása ez, és nem járunk úgy mint a Sinkovits Imre, Tábori Nóra, Szombathy Gyula szereplésével bemutatott Mellékhatás c. paródiában.
De komolyan, reméljük, hogy nem lesz gond.
Ugyanakkor a kis huncut küzd némi nemi identitás problémával, mert ma meg óhajtott hágni egy kan beagle-t minden lehetséges irányból. Nem tudom, ez minek a jele, mindenesetre elég furi látvány, ahogy szuka létére kankutyaként vonaglik a kankutyán! Ezt kinőhetné, elhagyhatná!

Ettől eltekintve minden rendben, étvágya akár egy farkasé, figyelme kiváló, tanulási vágya falatka jutalmazással kiegészítve szárnyal!