Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. augusztus 31., hétfő

Összegeznék

Augusztus utolsó napja van, korábban szürkül az ég, és ebben a csendes őszváró hangulatomban eltűnődtem az elmúlt időszak történésein.
Az eredeti gazdijaimat nem láthatom többé. Nem értem, miért, nem tudom az okát, valamit rosszul csináltam, vagy elrontottam, vagy helytelenül viselkedtem? Nem tudom, és minél többet tűnődöm ezen, egyre inkább görcsössé válok és a jelenlegi helyemen is produkálok olyan dolgokat, amelyeken még magam is meglepődöm és nem értem, adott esetben miért tettem, amit tettem.
Szóval az előző gazdijaim letettek egy furcsa helyen és nem jöttek értem vissza, pedig nagyon vártam őket, ehelyett ott kellett maradnom, majd onnan átszállítottak egy másik furcsa helyre.
Ott nem volt rossz sorsom, mert sokan, nagy szeretettel vettek körül, volt egy külön szobám házzal, takaróval, koszttal és egy csomó haverra tettem szert.
Juj, ha belegondolok, hogy milyeneket bandáztunk éjjel, amikor azt hitték, a helyünkön vagyunk és húzzuk a lóbőrt!
Na elárulom, hogy szó sem volt édes kis csicsikálásról, hanem kőkemény buli ment egész éjjel.
Jurta rohant a közeli ivóhoz mindig egy flaska borért, ugyanis ő volt a leggyorsabb köztünk és simán lefutott még egy autót is ha nagyon szorongatták.
Izsóppal addig jókat röhögtünk, ő nem volt teljesen százas, mindig rám akart mászni, de persze nem engedtem, csak kacagtam rajta, mert volt egy olyan nézése, amitől egész egyszerűen elkapott a röhögőgörcs. Ilyenkor nagyon fájt a hasam a nagy rázkódástól.
Bajnóca a kis hamis rohangáló, még túl fiatal volt az esti tivornyákhoz, így csak furcsán nézett ránk, amikor felhörpintettük a dogok lakosztálya előtt a butykos tartalmát.
Azok persze vonyítottak veszettül, meg fenyegettek, hogy ha kiszabadulnak, akkor lesz nemulass, de mi röhögtünk rajtuk, mert ugyan Izsóp nem az eszéről volt híres, de annál bivalyabb volt ha meg kellett minket védenie, és olyan arccal tudta rendreutasítani ezeket a hegyomlásokat, hogy néha komolyan azt hittük, masnit köt a fülükre. Azok tajtékoztak egy ideig, de Jurta ilyenkor visszarohant még egy adagért, és helyrebillent az egyensúly a többiek bevonásával, sőt, amikor emelkedetté vált a hangulat, akkor gyakran az egész telep együtt vonyította a kedvenc nótáit.
Néha berekedtünk, és mivel nem volt zenei végzettségű köztünk, így nem is lett egyikünk sem híres énekes.
Nem semmi időszak volt, bitang rosszul voltunk másnap, de ami nagyon tetszett, hogy egy-egy ilyen éjszaka után reggel mindig jött a felmentősereg, és hozták a reggelit, a friss vizet, és a fejfájás csökkentő kézrátételes gyógymódot. Nagyon csíptük őket ezért a gondoskodásért, és nagyon hálásak vagyunk mindannyiuknak, hogy különösebb maradandó károsodás nélkül átvészeltük azt az időszakot.
Néha komolyan azt hittem, jelentős egészségkárosodást szenvedünk a nagy bulik miatt, de mint látható és olvasható soraimból, nem vesztettem el az eszméletem és józan gondolkodásom végérvényesen.
Igen, néha vágyom vissza, mert nagy bulik voltak, de a szél azt susogta, már a többiek sincsenek ott, hanem elkerültek gazdikhoz, lett saját otthonuk. Még Izsópnak, is pedig hogy őszinte legyek, nemigen reméltük, hogy lesz valaki, aki elviszi, de ennek ellenére rettentően szurkoltunk neki.
És sikerült, kikerült, és úgy hallom, elég boldog, bár árulónak is nevezhetnénk, hiszen egy rakás macska veszi körül, ő meg örül, hogy a középpontban van.
De a nagy bulik ellenére mindannyian vártuk, hogy valaki jöjjön, és elvegye az előző gazdiktól elszakadás keserű szájízét és egy olyan helyre vigyenek, ahol reggel felkelve is velük lehetünk.
Nekem bejött, itt vagyok már több mint 3 hónapja, és most már annyira megszoktam ezt a helyet és a kétlábúakat, hogy nyugodtan kijelenthetem, egész otthonosan érzem magam.
Még vannak ugyan hiányosságok és javítani való dolog, de trenírozom majd őket.
Nem reménytelenek, mert az látszik, fogékonyak, és már a játék is megy nekik, a nagyobb darabbal meg lehet kicsit birkózni is, persze szigorúan a jóízlés határain belül.
Semmi durvulás, mert a végén elsírná magát szerencsétlen, annyira érzékeny, én meg annyira megszerettem, hogy nem akarok átgázolni a lelkén.
Az asszonyt egyenesen imádom, mert annyira kedvesen tud nézni, megsimogatni és hozzám szólni, hogy attól el lehet olvadni.
Jó vele reggelente sétálni, engedi ő is, hogy rohangáljak, nem korlátoz semmiben, bár bizonyos szabályokat ő is megkövetel.
Hát így állunk most, és be kell valljam, boldog vagyok velük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése