Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. szeptember 4., péntek

Az első éjszakai buli

Hogy mennyire meglepődtem, azt alig tudom leírni, mivel a vacsi után elkészültem a lefekvéshez.
Elintéztem mindent, amit ilyenkor az ebnek el kell, majd bevackoltam magam a fekhelyemre, magamra húztam a takaróm, és letettem a fejem Mázli párnájára.
Kifejezetten jó volt nyugovóra térni, mivel eléggé kifáradtam.
Éreztem Mázli illatát a párnán, ami nagyon megnyugtatott, de egyben fel is idézte a délutáni beszélgetésünket is.
Meglepődtem, mert nem zaklatott fel, hanem elkezdtem azokon gondolkodni, amiket Mázli mondott, gazdiról, kutyáról, a kutya szerepéről a világ rendjében, az ember és a kutya lelki életéről.
Világossá vált, hogy eddigi életem egy szakasza lezárult, ha tetszik, ha nem, és kénytelen vagyok elfogadni jelen helyzetem.
Kicsit könnyebb lett a lelkem és épp kezdtem volna a szokásos elalvás előtti álombaringatósdi sült pulyka számlálást, amikor neszt hallottam a lakosztályom előtt.
Résnyire nyitottam a szemem, és láttam, ahogy ezek négyen izgatottan lesik, hogy mit csinálok.
Izsóp felkurjantott, hogy szerinte csak imitálom az alvást.
Mindezt mondta olyan arccal, hogy felkacagtam. Egyszerűen mindig megnevettetett!
Lett erre nagy izgalom, Jurta elkezdte a kapum kinyitni, amin rendesen meglepődtem.
Bejöttek és mondták, aznap buli lesz, mert egy gazdihoz kerülő blöki búcsú buliját tartják, ahova érdemes eljönni, már csak a többi ott lakó blökivel való ismerkedés végett is.
Fáradt voltam, legszívesebben azt mondtam volna, hogy hagyjatok már aludni, de olyan aranyosan kérleltek, hogy nem tudtam nemet mondani.
Persze gyanús volt, hogy az egész szinte suttogva zajlott, nem is értettem miért.
Kimentünk a futkározóba, ahol már javában felsorakoztak a többiek, izgatottan vártak minket, és mindenki csendben volt.
Mázli megsúgta, hogy ez egy meglepetés buli, a delikvensnek fogalma sincs, mi fog történni.
Kerestem Wheelert, de nem találtam, kérdeztem is, hogy hol van, de abban a pillanatban vettem észre, hogy egy fekhellyel a szájában tolat kifelé a kennelsorról.
Először nem értettem, mi a terve, és azt hittem, elköltözik egy nyugisabb helyre, de csak ekkor láttam, hogy a fekhely nem volt üres, benne feküdt a Gesztenye névre hallgató tacsipacsi.
Jurta látta, hogy meglepődöm, és csak annyit mondott, hogy most ez az aktuális kedvenc, a fotómodell, akit a személyzet többször is felkért a futkározóban pózolni.
Azt mondta, csak úgy csattogtak a vakuk, ez a kis fickó meg profi manöken lehetett, mert nem is kellett neki a beállításokról kiselőadást tartani, annyira ismerte a különböző pózokat.
Ismerte a belopom-magam-a-szívedbe nézést, az elesett-kutya-szomorú-pillantását, a kicsi-vagyok-de-kőkemény beállást, és számos más hatásos gazdikereső beállást.
Nem is kellett sokáig várnia, nagyon hamar jöttek érte olyan gazdik, akikkel összekötheti életét.
Leesett az állam az elhangzottak hallatán!
De nem volt időm sokáig megszeppenni, mert egyszer csak előkerültek a pezsgős palackok, Jurta dicsekedve mondta, ő volt a beszerző, majd Mázli elkezdett visszaszámolni, és amint odáig ért hogy "Egy macska", a harmincnégy üveg pezsgő dugója egyszerre pukkant.
Szegény Gesztenye!
Másnap elmondta nekem, hogy éppen arról álmodott, hogy rántott csirkemellet tettek a tálkájába, de mivel forró volt, nem engedték oda, pedig olyan szívesen ment volna behabzsolni, aztán mikor a gazdik végre megengedték, hogy befalja, akkor a tálka előtt három lépéssel felriadt egy hatalmas dörrenésre.
De kanyarodjunk csak vissza az esti meglepi bulihoz.
Szóval Gesztenye felébredt, látszott, halvány fogalma sincs, hol van.
Erre vagy öten kezdték el pohárral kínálgatni, hogy igyon, mert ez az utolsó bulija ilyen válogatott társaságban.
Nem sokat kérette magát, hamar magához tért, és elkezdődött a nagy ünneplés.
Ez nem tetszhetett a lovaknak, mert hangosan elkezdtek dobogni a közeli istállóban, de ezzel nem tudták lecsillapítani a kedélyeket, hanem pont ellenkezőleg.
A ritmust megadták az össztánchoz, így a pezsgőtől és az emelkedett hangulattól áthatva az egész társaság elkezdett táncolni.
Szétröhögtem magam, ahogy néhány dog a náluk hatszor kisebb tacsi hölgyeket kérték fel denszelni, de ugyanilyen vicces volt ugyanez fordítva, amikor kis tacsihapsik ágaskodtak a dog hölgyekhez.
Én is betermeltem egy-két, na jó, négy-öt pohárkával, és furcsán lazák lettek a lábaim.
Mázli odahajolt és borgőzös hangon csak annyit akart kérdezni, hogy minden rendben van-e, de neki kellet futnia a kérdésnek vagy hatszor, mert annyira akadozott a nyelve.
Röhögtem rajta, olyan furán beszélt.
Wheeler is hörpintett pár pohárral, de láthatóan ügyelt a rendre, nem hiába, ezt örökölte a szüleitől.
Izsóp meg folyton röhögött, úgy be volt nyomva, minden a közelébe kerülő szukát le akart smárolni.
Csak Jurta maradt józan, de ez nem tántorította el attól, hogy megtáncoltasson.
Engedtem neki, mert ha már nem iszik, legalább a táncban oldódjon fel kicsit.
Jól esett neki, hogy csak vele táncoltam, szerintem kicsit tetszem neki, de tudom, hogy ez csak azért van, mert még nem találkozott a rangban hozzá illő partnerrel.
Hajnalig mulattunk, majd Mázli, mikor kezdett tisztulni a tekintete, lefújta a bulit, kérte, hogy állítsuk vissza a telep előző napi rendjét, majd térjünk nyugovóra.
Pillanatok alatt eltüntettünk mindent, Jurta elrohant az üvegekkel az éjjelnappaliba, és mire visszaért, már Izsóp ágyazott neki, és mehetett a helyére.
Engem Wheeler vitt a lakosztályomig, ott finoman az ágyamra fektetett - hogy a fenébe tud egy ilyen bivaly erős eb ennyire gyengéd lenni - majd becsukta az ajtót. Már csak arra emlékszem, hogy elnehezednek a szempilláim és mély álomba zuhanok.

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia Lizi, akit Szelencének is hívtak!
    Nagy rajongód vagyok!
    Vizslacsókollak, Albin, aki Koppány

    VálaszTörlés
  3. köszönöm, Koppány, aki Albin is :)
    üdv

    VálaszTörlés