Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. szeptember 3., csütörtök

Így találkoztunk - bekerülésem másnapja

Mivel az emlékek teljesen magukkal ragadtak, nem tudok aludni, így gondoltam, leírom a második napom történetét.
A nagydarabék alszanak, de elfelejtette kikapcsolni a számítógépét, így kihasználom az alkalmat, ki tudja, mikor klampírozhatok a billentyűkön.

Szóval elpilledtem és máig emlékszem, hogy miről álmodtam.
Nagyon kusza és zavaros volt.
Szóval, sült csirkék és kacsák repkedtek előttem, miközben Izsóp kártyázott a sofőrrel, akinek a nyakát Wheeler Mázlival felváltva masszírozták, és ezt az egészet Jurta egy kamerával filmezte.
(Ezt később elmeséltem Mázlinak, mert kíváncsi voltam lát-e benne valamit, ami érdekes lehet, de ő csak a sült madarakra fókuszált. Ekkor megkérdőjeleződött bennem a tudása, és fel akartam tenni a kérdést, hogy hol szerezte a végzettségét, de aztán nem érdekelt a dolog, mert belegondoltam, és igaza volt. Egy ilyen furi álomból nem lehet más fontos mint a sült kaja.)
A sofőr szagára ébredtem, de annyira tompa voltam, hogy azt hittem, előző nap délután van, és a sofőr azért jött, hogy visszavigyen a gazdikhoz. Emlékszem, előző nap, amikor az ottani személyzet szólt, hogy kezdjek el csomagolni, mert jönnek értem és elvisznek, akkor teljesen abban a hitben és reményben pakoltam össze a motyómat, hogy megyek vissza a családomhoz.
No nem volt sok dolog elpakolni, tulajdonképpen semmit nem akartam magammal vinni, hiszen ha úgyis haza kerülök, akkor ott mindenem megvan, nem lesz innen semmire szükségem.
Kicsit rendbe szedtem a fekhelyem, kipöcköltem néhány vacogó muslincát a sarokból, és menetre készen vártam az ebszállító kisiparost.
De ekkor megéreztem valami nagyon finom illatot, ilyen főtt étel szagát, amitől egyből felébredtem és az előző félálombéli állapotom tovatűnt.
Legnagyobb meglepetésemre Mázli, Jurta, Wheeler és Izsóp ott álltak a lakosztályom előtt és mindegyikük hozott valamit.
Mázlinál volt egy párna, Izsóp hozta a forró teát, Wheeler egy új ágyelőtt szerzett nekem, Jurta meg elhozta a kedvenc tükrét, hogy abban tudjam rendbe szedni a tollaimat.
Nagyon megható volt ez a gondoskodás, majdnem elsírtam magam.
Egyrészt azért, mert felocsúdtam, és rájöttem, az az autó nem haza tartott velem, másrészt ahogy leesett a tantusz, rádöbbentem, hogy akiket előző napi érkezésemkor ilyen távolságtartón fogadtam, azok jobban látták rajtam a kétségbeesést, mint arra számítottam, és ettől olyan szeretettel gondoskodtak rólam, hogy azt el sem tudom mondani.
Lehajtott fejjel mentem ki hozzájuk, és bocsánatot kértem tőlük az előző napi formámért.
Erre ezek félretoltak az ajtóból, annyit mondtak, hogy műcsontot rá, benyomultak örömködve, és elkezdtek rendezkedni.
Wheeler fél pillanat alatt átrendezte a lakosztályom, Mázli utána megágyazott és Jurtával kialakították a fekhelyem és ízlésesen elhelyezték a szőnyeget.
Közben Izsóp tolta elém a forró teát, hogy igyak pár kortyot, és hívott, hogy menjünk ki a futkározóba, megmutatja, hogy milyen a reggel Tárnokon.
Épp lenyomtam az utolsó kortyot, és abban a pillanatban rohantak ki a többiek Izsóp után.
Nem akartam lemaradni, így leindultam, de az ajtóból visszanéztem, és elképedtem, hogy milyen otthonos kis lakosztályt faragtak ezek nekem. Rohantam utánuk.
Kint fogadott a meglepetés, a sofőr és még egy ember kaját osztottak, és rajtunk kívül még vagy huszan tolongtak egy nem túl rendezett sorban.
Wheeler intett, hogy menjek mellé, mert a szájában ott a tálkám, amibe megkapjuk a reggelit.
Alig hittem el.
Ezek mindenre gondoltak.
Átrendezték és barátságossá tették a szállásom, foglalták nekem a helyet a reggeliző sorban, kivitték a tálkám, majd reggeli után megmutatták az illemsarkot.
Gondoltam ez nagy barátság lesz!
Alig ocsúdtam fel, máris delet harangoztak.
Kicsit elszenderedtem, de ahogy felébredtem, láttam a négy jómadár ott ül körülöttem.
Rájuk mosolyogtam és jól éreztem magam.
Wheeler komolyan társalgott Mázlival, ezek mindig tudtak miről beszélni, Izsóp kezdte volna az udvarlást, de Mázli rápirított, amitől csak huncutul kacsintott egyet és elment a kerítés végéhez csevegni a lovakkal.
Ráadásul Jurta hangulata is megváltozott, engem bámult de már nem szomorúan fejét lógatva hanem vigyorgott, és a mosoly is hiteles volt az arcán.
Abban a pillanatban reménykedve néztem jövőm felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése