Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. szeptember 3., csütörtök

Így találkoztunk - bekerülésem

Emlékszem, milyen volt az első találkozásom a többiekkel.
Bekerülésük tekintetében Jurta és Mázli a rangidősek, ők előttünk értek Tárnokra.
Őket követte Wheeler, Izsóp, majd jöttem én, engem követett Bajnóca és utána Mani.
Szóval mikor megérkeztem a limuzinnal, amely begurult a földúton az akkori tartózkodásom helyére, már ott volt Jurta, Mázli és Wheeler a kerítés mellett és kíváncsian várták, hogy az autóból ki tipeg elő. Közben láttam a háttérben egy kelekótya ebet, aki fel-alá rohangált, de mindig kipillantott kacsingatva és vigyorogva rám.
Jurtának éppen volt valami baja valakivel - csak később jöttem rá, hogy a szokásos kis ötperc jött rá - mert első ránézésre úgy tűnt, engem néz, de amikor kiszökkentem a kocsiból és kicsit elszaladtam szaglászni, láttam a szemem sarkából, hogy csak néz olyan igazán szomorú szemekkel ugyanabba az irányba, amely irányba érkezésemkor nézett.
Ekkor azt hittem, hogy nem normális szerencsétlen, gondoltam valami nincs rendben abban a buksiban.
Wheeler Mázlival csevegett valamit, szerintem rólam, mert folyton az irányomba mutogatott az orrával, amire Mázli mindig felém fordította a fejét.
Wheelert elkönyveltem egy kigyúrt vadállatnak, akinek nincs jobb dolga, mint azt hinni, hogy az izmos testével le tudja venni a magamfajta csábos kis vörös szukákat a lábukról.
Izomagyú, így neveztem el, szinte azonnal.
Mázli nem volt vészes, mert ő csak követte az izomagyút a tekintetével, amiről azt hittem, kényszerűségből és a megfélemlítettség miatt teszi.
Azt láttam rajta, hogy elég huncut szemei vannak, de az is feltűnt, hogy ugyanakkor nagyon mélyen bele tud nézni az eb szemeibe, amiből arra a következtetésre jutottam, lehet, pszichológusi végzettsége van.
Aztán a sofőr, aki szállított, szólt, hogy menjünk beljebb és határozott lépésekkel elindult a kerítés ajtaja felé.
Kinyitotta a kaput és bementünk, oda, ahol ezek a díszpintyek ácsorogtak.
Ahogy beléptünk, azonnal rám rohantak, és próbáltak ismerkedni elég izgatottan.
Izomagy is próbált közelebb kerülni, de olyan csúnyán néztem rá, hogy letett a további közeledésről.
Mázli kérdezgetett, hogy honnan jöttem, milyen volt az út, hogy érzem magam, és hogy tudom-e, hogy hol és miért vagyok.
Nem tudtam válaszolni, mert közben Izsóp is megérkezett és elkezdte csapni a szelet, annak ellenére, hogy Wheeler és Mázli is próbálták csendesíteni. Izsópot semmi nem érdekelte, csak az, hogy van-e férjem, vagy udvarlóm, hogy esetleg el tudnám-e képzelni az életem az ő lakosztályában, meg ilyenek. Mivel etették ezt a kutyát, hogy ilyeneket kérdez?
Mialatt ezek nem szálltak le rólam és kérdezgettek, kíváncsian figyeltem Jurtát, hogy mit csinál.
Ugyanott ült még mindig, mint érkezésemkor és nézett bele a felhőkbe, igazán szomorú arccal.
Eltűnődtem, hogy hova is kerültem.
Fel is pattantam, hogy a sofőr után induljak és feltegyek neki egy-két kérdést a környezettel kapcsolatban.
Bementem egy nagy fallal elkerített folyosóra, ahol lakosztályok sorakoztak egymás mellett.
Némelyiknek nyitva volt az ajtaja, de voltak olyan helyek, ahol zárva volt az ajtó és iszonyat nagy lárma szűrődött ki. Kicsit közelebb mentem, és láttam, mindegyikben lakott valaki.
Kisebb és nagyobb ebek vegyesen.
Kerestem a sofőrt és elkezdtem hangosan kiabálni, hogy "Pilóta, pilóta!", mire mindenki elkezdte ugyanezt ordítani.
Normálisak, honnan fogja tudni szerencsétlen ebben a nagy hangzavarban, hogy kihez kell mennie és kinek kell válaszolnia!
Nem értettem mit szórakoznak velem, ezért elkurjantottam magam, hogy csönd legyen, mire mindenki elhallgatott.
Na ez így rendben is van, gondoltam jól bemutatkoztam és a tekintélyem is kivívtam egyszerre.
Meg is érkezett a sofőr, és kérdezte, hogy mi a helyzet, de meg sem várta, hogy feltegyem a kérdéseim, máris elkapta a nyakamon azt a furcsa szíjat és rohant a lakosztályom felé.
Mit mondjak, kicsit meglepődtem, hogy rá nem voltam olyan hatással mint a többiekre, de mivel a hajlék, amit megmutatott nem tűnt rossznak, gondoltam elhalaszthatjuk a faggatózást egy másik időpontra.
Betessékelt, majd bezárta az ajtót mögöttem és elment.
Rettentően felháborodtam és kezdtem hangosan kérdőre vonni, hogy miféle eljárás ez, de semmi.
Eltűnt, de tudtam, hogy még ott van a közelben, csak úgy csinál, mint aki nem hallja, amit vakkantok neki.
Nagyon felháborodtam ezen.
Amint ott bosszankodtam, egyszer csak megjelent Jurta a bejárati ajtóm előtt és benézett szomorúan, lehajtott fejjel, és elkezdte mondani, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet.
Olyan bánatosan adta elő mondókáját, hogy azon vettem észre magam, teljes erőből hallgatom, és nem tűnt fel, hogy Izsóp, Mázli és Wheeler is odajöttek és leültek Jurta mellé.
Elmondták, hogy sokan vannak, és mindenki azért van itt, mert vagy a gazdijukkal történt valami vagy elszöktek, elkódorogtak és nem találtak vissza, de olyan is volt, akinek fogalma sem volt arról, hogy miért van ott. Azt is mondták, hogy általában jönnek-mennek a kutyák itt, és hallottak olyanról is, akik olyan gazdikra találtak, akik ugyan nem az eredetiek, de nem hozták őket vissza, sem másik ehhez hasonló helyre nem vitték őket.
Teljesen letaglózott az információ.
Ott ültem előttük, megtörten, fáradtan, éhesen és csak azt kívántam, menjenek el innen ezek én meg egy varázsütésre kerüljek vissza a gazdikhoz.
Szerintem meghallották a gondolataim, mert azt mondta Mázli, hogy ne is álmodjak erről.
Beleborzongtam, de ebből tudtam, ha baj van, ehhez a fickóhoz biztos fordulhatok, mert teljesen meg fog érteni.
Ránéztem és csak annyit mondtam, ez hazugság, de ekkor megszólalt Wheeler, akinek gyönyörű szép, mély nyugtató hangja van, hogy sajnos kislány ez a valóság, jobb, ha minél hamarabb megszokom a gondolatot.
Ekkor megjelent a sofőr, hozott valami kaját, de mondtam, nem vagyok éhes, és a többieknek adtam. Izsóp rögtön lecsapott a tálkámra, és elkezdett jóízűen falatozni.
Ez a fickó tényleg nem épelméjű.
Különösen akkor erősödött bennem ez a gondolat, amikor két, Wheeler feje nagyságú falattal a szájában rám nézett és kacsintva csak annyit mondott, hogy "Nemleszg%ß$@&#dksißß$Ł#&#@ny!". Egy szót sem értettem ebből, de ráhagytam.
Aztán beesteledett, a sofőr elment, de előtte mindenkit betessékelt a lakosztályába, és bezárta a kapukat.
Ahogy elhaladt a kocsijával, egyre nyíltak a kapuk és jöttek vissza hozzám a többiek.
Órákig beszélgettünk, és a végén sikerült egy mosolyt csalniuk az arcomra, ami Jurtát is meghatotta, és ő is, ha visszafogottan, de ráerőltetett az arcára egy olyan vigyor és vicsorgás közötti grimaszt.
Mázlinak nagy tapasztalata lehet az újonnan érkezők lelki segélynyújtásában, mert a végén nem éreztem magam olyan nyomorultul.
Wheelerről is megváltozott a véleményem, mert Izsóppal emberi hangon beszélt és Jurtát nagyon szelíden nyugtatta és próbálta kizökkenteni a mély szomorúságából.
Nagyon megszerettem őket, különösen akkor, amikor megmutatták, hogyan lehet kinyitni a lakosztályom ajtaját, ha éppen egy kis sétára támadna kedvem.
Attól azonban óva intettek, hogy meglógjak, mert elmondták, és több szomszédos lakosztályból más ebek is megerősítettek az elhangzottak valóságtartalmáról, hogy a helyzet az, hogy új élet kezdődik innentől, itt van jó ellátmányunk, szerető személyzet, akik tisztán tartanak, főznek mosnak ránk, az orvosi ellátásban nincs fennakadás, és ha kedvünk úgy tartja, még látogatókat is fogadhatunk, akik közül ha kölcsönös szimpátia ébredne egymás iránt, akkor abból még akár sikersztori is lehet, ami azt jelenti, hogy elkerülhetünk egy ennél is jobb helyre.
Felnéztem az égre, és döbbenten láttam, a nagy göncöl hajnali három órát mutatott.
Ettől annyira elálmosodtam, hogy szinte leragadtak a szemeim és alig hallottam valamit abból, amit ezek ott kint dumáltak.
Csak arra lettem figyelmes, hogy Wheeler és Mázli bejönnek a lakosztályomba, Wheeler gyengéden felemel és berak az ágyamra. Mázli hozta a takaróm és rám terítette, Izsóp vizet rakott mellém egy tálkában, majd kimentek és határozottan csendre intettek mindenkit.
Már csak arra emlékszem, hogy valamin elkezdtem gondolkodni, de a szemhéjaim lassan és igen erőteljesen csúsznak össze.
Elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése