Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. szeptember 2., szerda

Ki kicsoda. Folytatás

Szóval látható, micsoda csapat voltunk, de most elmondom mindenki történetét, már amennyit megtudtam az idők folyamán tőlük.
Kezdjük az elején, jöjjön Bajnóca.
Mázli szerint Pesthidegkútról származik, és egy elég népes család negyedikként napvilágot látott tagja volt.
Amennyire tudható, mindig élénk és érdeklődő volt, korán elkezdte a világ felfedezését.
Egy ilyen alkalommal történt, hogy a nagy felfedezés közepette olyan helyre tévedt, ahonnan nem találta a visszautat.
Ezután sokat bolyongott, mire bekerült a menhelyre, de ez valamiért nem viselte meg olyan nagyon. Egész életét a világ felfedezésére tette fel, így a családjára ugyan fájó szívvel gondolt, de a megismerés sokkal jobban hajtotta, mintsem hogy a famíliához vezető utat kutassa.

Izsóp
Nem sokra emlékszik gyermekkorából, mert a memóriája soha nem volt az az adatbázis, amiből csak úgy, tetszőleges sorrendben elő tudta volna húzni a múlt egyes szeleteit.
Mondjuk őt ez egyáltalán nem zavarta.
Igaz voltak olyan foszlányok, amelyekből Mázli arra a következtetésre jutott, hogy szegény Izsópot egyszer a fejére ejtették, és ez okozhatta nála ezt a memóriazavart. Amúgy egy végtelen jó lelkű, a lányokra teljes odaadással koncentráló gavallér ő, aki az udvarlás terén jelentős sikereket ért el, mivel éjjelente a szomszédos településekről megannyi szuka jött hozzá egy kis csevegésre. Tudta csapni a szelet.

Jurta
Amikor Jurtát kérdeztük az előéletéről, akkor először csak szűkszavúan válaszolt, de később, miután már összébb kovácsolódtunk, megeredt a nyelve.
Régre visszanyúlik dinasztiájának története, rengeteg megpróbáltatással és kalanddal.
Nem is hittük volna, hogy ilyen előélete volt, mert néha hajlamos volt depizni kicsit és olyankor nem szólt senkihez, kifejeztten mufurc volt mindenkivel.
Ilyenkor alig lehetett elvonszolni a kerítés mellől, csak nézett bele a nagyvilágba azokkal a hatalmas szemeivel, vagy megsértődött valamelyik gondozónkra, és egész egyszerűen ignorálta szegényt, pedig a leányzó mindent megtett, hogy felvidítsa.
Nagyokat gondolkodott, látszott, hogy sokat megélt már. Elmesélte, hogy párszor visszakerült a menhelyre, mert tréning közben annyira komolyan vette a vad üldözését - ekkor még az extrém üldöző bajnokságra készült - hogy az új gazdik háztájiát teljes mértékben kiirtotta.
Persze azok meg hozták vissza szegényt azonnal, így egyáltalán nem csoda, hogy szegény meg volt zavarodva néha.

Manfréd
Mani a legnagyobb arc, na nem mondom, van egy stílusa, és nem egy könnyű eset, különösen azóta, hogy Wheeler tréningjei hatására olyat fejlődött izomban, amiről kutya csak álmodni mer,
de ennek ellenére, akit egyszer magához enged, annak megmutatja, micsoda óriási szív lakozik abban a pici testben.
Mázli így rakta össze a Mani által elmondottakat. ( Később mindenben igazat adott Mázlinak, amit róla a bölcs barát összerakott. )
Gyermekkora nem volt felhőtlen, hiszen lába miatt sokszor csúfolták testvérei is, nem csak a környékük kutyái. Nem volt szegénynek egy barátja sem, csak egy bagoly, akivel éjszakákat beszélgetett át. Az öreg bagoly mindig biztatta, hogy egyszer majd minden megváltozik, de Manit annyira megviselte a környezete viselkedése, hogy eldöntötte, elmegy.
Meg is mondta egyetlen cimborájának, mi is a terve, az pedig ellátta jó tanácsokkal, majd fájó szívvel búcsúztak el egymástól.
És most értesültem, hogy Mani még mindig bent van a menhelyen, amitől egy furcsa maró érzés van a tokromban, a szemeim pedig nagyon homályosak. Minden nap gondolok rá és azt kívánom, hogy mihamarabb kerüljön ki onnan!

Mázli
Róla csak úgy tudok beszámolni, mint a legnagyobb mesemondó és a kutyalélektan kiváló ismerője.
Apja, bár kevés időt töltött velük, de szinte minden tudását átadta neki elég korán, így a szerető anya mellett nagyon mély érzéseket, a sokat látott apától pedig hihetetlen tudást örökölt.
Korán beérett, és ő is, mint Bajnóca, a felfedezés felé vette az irányt.
A nagy felfedezés közepette történt a szomorú baleset, amikor elvesztette egyik lábát és ennek kapcsán került be a menhelyre.

Wheeler
Apja egy a fajtájának jeles képviselője, méretei alapján inkább volt mondható bivalynak, mint kutyának, és ami az egész lényét még félelmetesebbé tette, az az átlagon felüli intelligenciája.
Gyakorlatilag ő volt a helyi bíró, aki minden bajos dolgot elrendezett.
Anyja egy helyi manöken volt, aki után folyamatosan rohantak a kanok, és tucatjával ostromolták házassági ajánlatukkal, de ő tudta, hogy neki csak Wheeler apja kell.
Így nem csoda, hogy Wheeler is ilyen gyönyörű robosztus és okos eb lett.
Hatalmas szíve van, és olyan jámbor, mint amilyen ádáznak néz ki.
Manit tartotta a legjobb barátjának.

És jómagam, aki nem szívesen emlékezik előző életére, mert ugyan ,egértettem, hogy nem maradhattam előző gazdijaimmal, mert úgy alakult az életük, hogy nem mehettem velük, de ez még annyira fájó emlék, hogy inkább elnyomom - bár Mázli szerint konfrontálódnom kéne múltammal, de mondtam neki, hogy még nem vagyok felkészülve rá - majd ha erős leszek, akkor visszaemlékezem és elmondom.

Nos, ennyi rólunk, ez volt a nagy csapat.
Természetesen voltak rajtunk kívül még vagy harmincan, de mi tartottunk össze a legjobban.
Hiányoznak, annak ellenére, hogy olyan gazdikhoz kerültem, akik imádnak.
Néha éjjelente csak nézem a plafont és megpróbálom felidézni a legszebb pillanatokat.
Nem mindig csak vicces dolgok jutnak eszembe, mert ott vannak azok a napok, amikor jöttek valamelyikünkért, és őt már nem láttuk többé, hanem csak az üres helyét a megszokott esti csillagnéző tetőnkön.
De majd leírom az összes ilyen sztorit, hogy megmaradjon nekem is emlékbe, és hátha a többiek is tudnak internetezni, és akkor olvashatják a soraimat és láthatják, mennyire sokat gondolok rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése