Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. október 31., szombat

Holnap vizsga

Most már tudom, hogy ez lesz, mert ma elmondta a gazdi, hogy ez az egész elmúlt 7 darab hétvége arra volt jó, hogy egy ember kiáll a futkározó-kiképző területre, majd megnézi, hogy mennyire vagyok okos kis blöki.
Nem értem, mi a fenének kell magam produkálnom magam neki, hiszen ha nagyon érdekelné a tudásom, megnézett volna a suliban eddig, de alapjában véve ezzel nincs semmi bajom, hiszen bámuljanak, ahányan csak akarnak, lévén bírom a rajongótábort, de hogy előttük vezényszóra hemperegjek a hideg földön, hát ehhez valami olyat kell felmutatnia ennek a lelkes kétlábúnak, amitől hanyatt vágom magam. Ez lehet felőlem bármi, egy több hetes masszázs beutaló vagy párizsi torta kolbász töktelékkel szalonna ágyon sült hússal burkolva vagy egyéb a bendő számára kellemes érzéseket keltő finomság.
Hogy mivel rukkol elő, rábízom, lepjen meg valamivel, tippeket nem szívesen adok, engedem kibontakozni és érvényesülni.
Szóval ez van, majd holnapig még átgondolom, hogy hogyan is intézem a dolgot.
Egyábként minden rendben, a kishapsival már határozottan jókat lehet marhulni, például észrevétlenül kirágtuk a gazdi kabátjának oldalát, mert ez a galád kétlábú tele tömte falatkával, amelynek illata egész éjjel itt incselkedett velünk. Hát kénytelenek voltunk tenni azért, hogy az ingerlő szagok ne birizgálják az orrunkat, így felbuzdítva a kishapsit, felnyitottuk fogainkkal sebészi bemetszéseket ejtve a gazdi kabátjának oldalán és betermeltük a hatalmas zseb tartalmát.
Mikor a szék, amin lógott a kabát felborult, rohantunk a helyünkre, nehogy rájöjjenek a turpisságra.
Nem is jöttek rá, csak értetlenül álltak a magától kiszakadó zsebű kabát előtt.
Jók ezek az éjszakák a kishapsival!

2009. október 24., szombat

Győzelem

Ma kicsit megnövesztettem a gazdit, láttam, nyúlt vagy 20 centit és szinte lebegett a föld felett.
De ne szaladjunk ennyire előre, csak sorjában.
Határozott javulás tapasztalható a kishapsinál, egész jól lehet vele együtt élni, a végén egész falka szerű lesz a kiskrapekkel és a gazdikkal.
A suli is egész tűrhető, vannak jó és kevésbé jó dolgok, de összességében jól érzem magam, már megengedem néha, hogy futkározzanak velem a többiek, de persze csak módjával, mert néha az idegeimre mennek.
Lesz valami furcsa esemény, érzem, mert valami furi koreográfiát gyakoroltatnak velem.
A gazdi mellett kell mennem, majd ügetnem, aztán csiga módjára lelassulni, forgolódni, kerülgetni embereket, ülni, helyben maradni, feküdni, helyben maradni, majd örülni, hogy a gazdi ezek után lehajol, és elmond mindenféle szaros disznónak.
Nem tudom, mire készülnek, de ha jól vettem ki a dátumot, akkor jövő héten vasárnap lesz ez.
Majd utána beszámolok.
De ma nyertünk egy versenyt, mi voltunk a leggyorsabbak, és én voltam a legügyesebb, bár szétröhögték magukat a többiek, ahogy a gazdi ugrált előttem és néha dörmögött majd a következő szavával átváltott ilyen herélt koshoz hasonlító sipításra.
Ez a sipítás rész kellemetlen volt, de olyan nagyon igyekezett előttem, hogy gondoltam, odateszem magam, hátha nagyobb adag parizer kerül abba a krinolin szerű ujjakkal ellátott praclijába.
De nem, sőt, csak dörgölte le rólam a nagy gonddal felhempergett jó szagokat.
Hát ezek történnek, plusz annyi, hogy a kiskrapek is odajár, ahova én, és ez aggodalomra ad okot, mert mi van, ha okosabb lesz nálam?!

2009. október 21., szerda

Két hét összefoglalója

Végre eltűnt a gazdi, így írhatok pár sort.
Eddig olyan agyafúrt volt, hogy folyton kikapcsolta a gépét, de most bekapcsolva felejtette, ezért kihasználom az alkalmat, és írok pár sort.
Izgalmas, olykor rémisztő, máskor pedig érdekes események történtek.
Izgalmas, mert a sulit egyre jobban szeretem, már alig várom, hogy a gazdival elinduljunk és kezdődjék a móka.
Jó hely, mert ilyenkor úgy 35-59 dkg mennyiségű párizsit vagy más finomságot bírok letolni a torkomon, amennyiben jól helyezkedem. És több módon is igaz, mert ennek a kétlábúnak a suli óta az a fixa ideája, hogy a bal lába mellől lessem a búráját.
Nem értem, miért olyan jó ez neki, de ha így kapom meg a falatokat, akkor legyen meg a boldogsága.
Amúgy nincs nagyon panaszra okom, még a kishapsi megjelenése sem korbácsolta fel az idegrendszerem, mert megmutattam neki, hogy ki az úrnő a háznál.
Vele is kiegyensúlyozott a kapcsolatom, ahogy a gazdikkal is az lett.
Összecsiszolódtunk!
Igaz volt egy nap, amikor azt hittem a feje tetejére fordul minden, mert a kishapsi megharapta a nőgazdit, ami kicsapta a biztosítékot mind a kettő kétlábúnál.
Igaz, nem folyt vér, de ettől eltekintve nem volt szép jelenet, és hallottam, azt fontolgatják, hogy a kishapsi visszakerül a beszerzése helyére.
A nagydarab kétlábú egész éjjel itt volt velünk, nézte a kishapsit igen bánatos szemekkel, és éreztem, amit ő akkor még nem tudott, hogy nem fogja megtenni.
Én tudtam, és akartam is neki mondani, hogy ne izguljon már, higgadjon le, de nem értette mit akarok.
Aztán reggelre eltűnt az ábrázatáról az a furcsa maszk, és újra a régi pofázmányát lehetett látni.
Sajnáltam volna a kiskrapekot, mert megszerettem, nagyon. Jókat lehet vele dilizni, főleg éjjelente, persze csendben, mert nem akarjuk kihúzni a gyufát a gazdiknál.
Hétfőn voltak a dokinál a kishapsival, kivették a varratokat belőle, és a kiskrapek újra a régi, bújik, csóvál, érdeklődik, szóval egyre jobb fej.
Hát ennyi sikeredett, mert hallom közeledni a gazdit.

2009. október 6., kedd

Tanítanak

Ez a szerencsétlen gazdi próbál valamit elmagyarázni és én értem, mit is szeretne tőlem, de amíg teszem a hülyét és ő ennyire erőlködik, több kaját kapok.
Mindig csapkodja a bal lábát, tudom, oda akar ültetni maga mellé, de ha elsőre megcsinálom, és nem mutatja meg, hogy ennél tud többet és érdekesebbet felmutatni képzésem terén, akkor maradok ennél az álláspontomnál, és nyelem a falatokat, gondosan ügyelve, hogy a figyelmét fenntartsam.
A suli nagyon tetszik, kezdem megismerni a többieket, és már azt is kipróbáltam, hogy magamra tudom-e terelni a figyelmet.
Rohantak utánam mindannyian, nem tudtak elkapni.
A kishapsival hatalmasakat lehet játszani és már egyáltalán nem bánom, ha le akar dzsúdózni lábsöpréssel vagy a nyakamba harap és úgy próbál leteperni.
Hagyom, attól mindig olyan boldog, hogy szinte pörög az egész hátsója!
De nagyon okos, szuper gyorsan megtanulta, hogy a gazdi mit ért az alatt, hogy gyere ide vagy ül.
Ez mondjuk kicsit óvatosságra int engem, mert ha a gazdik megneszelik, hogy ő okosabb nálam, akkor oda a tekintélyem és pedálozhatok veszettül náluk státuszom visszaszerzéséért.

2009. október 3., szombat

Összefoglaló

Mozgalmas és korántsem mondható nyugodtnak az elmúlt hét, mivel a remélt nyugalmam a nagydarab vadászatának kezdetével sem tért vissza, sőt.
Amikor megérkezett, rögvest számon kérte az addigiakat, és amikor már azt hittem, hogy ennél cudarabb már nem is lehetne, akkor meg egyenesen megmutatta, hogy ki az úr a háznál.
Ez valami ragadós betegség lehet, ugyanis az asszony is kezdi teljesen átvenni ennek a kórságnak a tüneteit.
Hová vezet ez?
A suli nagyon tetszik, már alig várom, hogy végre ott legyünk, és igaz, még nem közlekedem a többiekkel, ahhoz ezeknek a zabolátlan kis sihedereknek le kell csillapodniuk és ki kell érdemelniük a figyelmem, de már hempergőzöm a földön, jó alaposan.
Persze erre a nagydarab azonnal zuhanyozással fenyegetett, de kit érdekel, ha ott olyan fincsi illatok vannak.
Nem szeretem a pórázt!
Igaz, a múlt héten megpróbáltam egy kis büszke mosolyt csalni a szerencsétlen gazdi orcájára, de arról nem volt szó, hogy a pórázkövetés a gazdi tempójában ilyen hosszan fog tartani.
Persze, hogy megpróbáltam behúzni a bokorba és jól felidegesíteni, de nem ment.
Csökönyös mint egy szamár, és erősebb nálam.
Igaz, lehet, nem is szamár, hanem nem jut el addig a tompa agyáig, hogy mit is jelent a kutyáknál a pórázon sétáltatás.
Mondjuk be kell látnom, hogy a többi kolléga is elég megtörten közlekedik a gazdijuk mellett, és ugyan vannak stréberek, akik felveszik a kétlábújuk tempóját és mennek mellette.

A kishapsival határozottan jó a viszony, annak ellenére, hogy olyan fura dolgai vanak néha.
Például egy időben vecsernye után telibe brunnyantotta a tálkámat.
De ettől eltekintve minden rendben, lehet végre vele jókat játszani, már nem akarja levenni a fülem reggelire, mert tudja, hogy akkor lesz dádá!
Hát ennyi mára!