Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. november 20., péntek

Előttem az élet

Mit csináljak, rajonganak értem. Személyes varázsomnak köszönhetően a teljesen antiszociális morgózskából mára egy magamról levakarni nem tudó kis rajongót faragtam, aki a folyamatos irányításom alatt sorra veszi az akadályokat, meg kell mondjam egész jó eredménnyel.
De kanyarodjunk csak vissza a rajongás témakörhöz, ami kétség kívül a gazdik gyakori foglalatossága lett, most már elég hosszú ideje.
Becézgetnek, ami néha már a jó ízlés határát súrolja, különösen akkor, amikor mindenféle majom forma kutyának vagy kutya forma majomnak hívnak. Még mázli, hogy a séta alatt a nagy nyilvánosság előtt nem kezdik el ezt, mert a szőr leégne a pofámról azt hiszem.
Viszont nagyon résen kell lennem velük, mert rafináltak ám veszettül és minden próbálkozásom visszaverik de olyan furfangosan, hogy csak később jövök rá, nem jött be a trükköm.
Ennek ellenére imádnak, ez érezhető, hiszen amikor megérkeznek, akkor van ám visongás a részükről.
Dögönyöznek innen, simogatnak onnan, és becéznek és becéznek és becéznek.
Ahelyett, hogy egy hatalmas lábszár csonttal csiklandoznák meg a bendőmet, csak állnak, vicsorognak, amit ők örömnek neveznek, és furcsa szavakkal illetnek.
Ha nem imádnák őket, tuti lelépnék, de egyszerűen olyan jól esik ez a majomszeretet, hogy nem mozdulok innen.
Jó a helyem, meleg van, a kiskrapek is jó társ, valahogy elviselem ezeket a megpróbáltatásokat.

2009. november 17., kedd

Fél éve vagyok a gazdiknál

Immáron hatodik hónapom töltöm itt.
Eseményekben gazdag időszak volt ez, amelynek összefoglalójaként a következőket tudom elmondani.
Végre felnőttek a gazdik a feladathoz aliasz hozzám, és igazi falka lettünk.
Kialakult végre, ogy kinek mi a feladata és meg kell mondjam, egész jól érzem magam, hiszen csupa olyan dolgot kell csinálnom, ami nagyon megy. Persze úgy csinálok, mint akinek igen nagy erőfeszítésébe telik, nehogy véletlenül is megneszeljék milyen könnyű az utca népét vezényelni, a kiskrapekot szocializálni és a rendszeresen elém helyezett bőségtálat betermelni, mert akkor tuti egyéb, ezeknél lényegesen nehezebb feladatok is várnának rám.
A nagydarab átvette a vezetést, ahogy az asszony is, így mind a ketten kiérdemelték a gazdi címet.
Megizzasztottam őket rendesen, amire büszke vagyok, de legalább elmondhatom, hogy a gazdinevelés rám háruló részét kipipálhatom, és most már boldogan nézek jövőm elé, velük!
A kishapsival olyan jó a viszony, amilyet az első napokban nem is reméltem.
De nem bánom, hogy itt van, mert látványosan sokat fejlődött, engem tisztel és figyel rám.
Igaz, volt jó néhány átvakkantott éjszakánk, amikor a nagy emóciók feltörtek benne és csak hangosan tudtam észhez téríteni, amire persze a gazdik egyből lerohantak és lefröcsköltek minket, miközben folyton azt ismételték, hogy csönd meg ilyenek. Ha hallották volna, hogy miről csevegünk, tuti inkább a zsebkendőt forgatták volna a kezeikben és nem a vízipisztolyt.
De sebaj, nem lehet mindenki tökéletes, rajtam kívül.
Szóval fél év, plusz egy sikeres iskolai végzettség, plusz új haver és gazdik.
Egyelőre nem kívánok többet az élettől, met nagyon jól érzem magam itt, velük :)

2009. november 1., vasárnap

Képesített, minősített, okleveles

100-ból 88 ponttal sikerült zárni a mai vizsgát.
Elegendő ahhoz, hogy a nagydarab örüljön és irgalmatlan mennyiségű párizsival díjazzon.
Nem akartam tökéletes vizsgát tenni, mert féltem, elvisznek ettől a két kétlábútól és a kishapsitól, lévén ilyen kiválóságot a kiképzőközpontokba szoktak szállítani, így kénytelen voltam néhány gyakorlatot elrontani, hogy nehogy a nagy tökéletességemből kifolyólag még bajba sodorjam magam.
És tették volna ezt pont most, amikor annyira megszerettem a helyem, hogy most már gyakorlatilag azt mondhatom, ez az otthonom és a kétlábúak a gazdijaim.
Ellenben lehet, tavasszal újabb tanfolyamra iratnak be, és akkor már nem csupán képzett eb lehetne a titulusom, hanem egyenesen diplomás blöki.
Majd fűtöm a gazdikat, hogy vigyenek, mert nagyon jól éreztem magam a suliban.