Májki

Megérkezett Myke, így izgalmasabb lett az élet :)

2009. december 22., kedd

2009. december 20., vasárnap

Most én írok Liziről

Kicsit beszámolok emberi "hangon" Róla.
Szóval zseniális az eb, a suliban elért eredményeinek babérjain vitorlázva a Kishapsi sulijáig minden ment rendben, de a Kiskrapek beiskolázását követő időszakban előjött belőle a zabolátlan eb újra!
Ez a pórázfegyelem hiányában és a séta kezdetén megjelenő szürke ködben nyilvánul meg, ellenben a behívás és az egyéb gyakorlatok mennek gond nélkül.
Kell újra trenírozni ezeket, ha végre elmúlik a szibériai időjárás. Bár mint tudjuk, ezt követően érkezik az ónos esős időszak, amikor kábé annyi kedve lesz a szabadban tartózkodni, amíg elvégzi a dolgát, aztán látványosan irányba fordul és jönne haza.
Itthon cuki, a Kiskrapekkal egyenesen baráti a viszonyuk, mindent megenged neki!
Összességében jól vagyunk, imád minket az is egyértelmű, ahogy mi is nagyon bírjuk a búráját.
Fél év alatt szépen összecsiszolódtunk :)
Most  kis időre hibernálódik a blog, sok hír nem lesz róluk, mivel a téli szünetet kihasználva a vázlatok mentén elkezdjük írni a könyvet.
Ezért itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy mindenkinek Áldott Ünnepet és Boldog Új Évet Kívánjunk!
Ági, Lizi, Myke és Csaba


 
 
 

2009. december 7., hétfő

Leköröztek

Nagy az öröm, hiszen a kiskrapek levizsgázott, és ahogy hallom, sokkal jobb eredménnyel zárta nálam!
Alig akartam hinni a fülemnek, de eszembe jutott, hogy én csak azért nem kaptam ennyi pontot, mert nem akartam, hogy túl sokat kapacitáljanak emiatt! Ezt el is mondtam neki még tegnap este, hogy még véletlenül se bízza el magát.
Ennek örömére megkezdtem engedetlenségi harcomat, hiszen nemár hogy csak a kiskrapek menjen suliba én meg punnyadok itthon sikerélmény nélkül. Igaz, a főnök mondta, hogy ne aggódjak, jön még kutyára középfokó tanfolyam, de hát mit csináljak, ha én már most akarok menni!!!
Egyébként úgy tűnik, hatástalan a próbálkozásom a pórázon rángatózással, mert a főnök iszonyat erősen kapaszkodik a másik végébe. Ha ennek másra nem, hát a póráz feszesen tartására jó volt az a tanfolyam!
Még a szökdécselésem sem érdekli, pedig már-már atlétákat megszégyenítő módon tudok a magasba ugrani, gyakorlatilag meg tudom nézni egy centiről a plafonon parkoló pókokat!
Azt azonban be kell látnom, hogy a főnökék nagyon igyekeznek kiegyenlíteni a viszonyt, és még véletlenül sem kap a kiskrapek több dögönyt vagy falatot vagy figyelmet! Ezt becsülöm bennük!
Nem olyan rossz a helyzet, csak kicsit féltékeny vagyok erre a kis pernahajderre!